Relatoria Alvinc

Vagyon egy nemes ház helly, a Temetö uttzában, mellyet Isten ditsőségéhez valo buzgoságbol conferalt az alvinczi reformata ecclesiának néhai Abrud-Bányai Lippai Sámuel uramnak relictája, néhai Alvinczi Pap Judith aszszony zálogosán 50. öttven forint inscriptiojában még in anno 1737, die sexta mensis Januarij, azután pedig ezen collátioját egy néhány rendben ő kegyelméhez a Körösbe, Ribiczére tett levélbeli requisitiomra, modo legitimo solemniter expediáltatott és kezűnkhez küldött collationalis erös contractussal, in anno 1743, die 14a mensis Martij, meg is erősitett. Vicinussa pedig ezen örökégnek, a Maros felöl volt maga, Pap Judith aszszony, más felöl Kőnczei Lörincz nemes őröksége, most pedig mind két felöl n[obili]s Gillyén István ur. Külsö vége nyulik ki az uttzára, belsö vége pedig az Uj Keresztyénekhez, melly nemes örökséget, az ecclésia a maga elöl jároi által noha apprehendalt volt is, azt ki járván, és annak határaiban karokat is vervén fel, de hamarjában réá épitett, s embert nem tehetvén ab injuriam temporum két felöl /62/ biro szomszédja, nemes Gilyén István ur, azt interdum colálgatni, s veteményezni kezdette, végre a maga joszágához, via facti el foglalta. A melly ért ö k[egye]lme gyakran, admoneáltatván, végre citáltatott is a n[obili]s Fejér vármegye partialis sedriájára in anno 1750, die 23a mensis Januarij. Leváltatott is ö k[egye]lme ellen ezen causa Nagy Enyeden, akkor tállyban tsak hamar: de azután (hogy tudnám) megkivántato industriával, nem urgealtatott, lehet attol tartani, hogy silentiumban ne menyen, ezen causa, az ecclesianak megeshetö kárával.

Vagyon egy ide valo parochiához tartozo, és eleitöl fogva, az ide valo református parochusokrol, s én tőllem is ab octodecim retro annis birattatott nemes ház helly Borberekben, mellynek vicinussa alol a város felöl, néhai Komáromi Ferencz uramnak, tsak nem régiben el pusztult sellér háza, felyül penig Fejér Vár felöl, n[obili]s Vizi János uramnak zálogos szőlő hellye, Borbereknek, Fejér Vár felöl végződö uttzájának, s annak emlitett de már el pusztult végházának tö szomszédságában. Ház hellynek nevezem ezt, nem azért mintha itt valaha ház lett volna, hanem azért mivel ez a város végének contiguitássában lévén, már most ház hellynek szabatott s kertel nagyobb résziben, már körül is vétetett. Ez az ecclesiátol nem abalienálodott, hanem a parochiátol az ecclesia által vagy (egyenesebben szolván) tertio se az ecclesia m[é]l[tósá]g[o]s curatora által, inscio et invito parocho in praejudicio ejusdem. Lett ezen dolog, a közelebb el mult 1753dik esztendőben Pűnkösd tájban, illyen formán (mint észre vehettem) lévén szüksége Borberekben lako, és most városunk notáriussának, nemes Zollya János uramnak ezen örökségre ez ö k[egye]lmének adatott egy Borbereki Géb oldal nevü promontoriumban (in vicinitatibus mihi ignotus) lévö szőlejéjért és ezen kivül nyolcz forintokért, mellyeket ö /63/ Kegyelme, ezen parochiához tartozo örökségért adott, az alkalom szerint; nem a parochiának, hanem az ecclesiának, s apprehendálta is az ecclesia, azon szőlőtt, s meg is szüretezte az mult őszszel. Én azért e vásárb[an] látván a parochiának az praejudiciumát nem a magam privatumomért (melly tekintetböl facilis lettem volna) hanem ab officio parochiali, hogy supina negligentiával ne vádoltassam, és ama XXVdik ecclesiasticus canonban impingálván, az abban expressált penálban ne incurrállyak, az Emptor Zolya uramnak, pacificum dominiumát nem engedtem, hanem az el mult aratás után, azon örökség körül építeni kezdett kertének karói közzül (hogy praescriptiott ne töltsen) egy néhányott fel vagdaltam. Tudván azt, hogy a parochialis proventusokban s fundusokban, ha szintén valamelly causátol kényszerittetvén igazitást kellene is tenni; de azt két három embernek, sőt még az ecclesiának is, szabadságában nintsen, hanem az esperestekkel egyenlö értelemböl kell azt igazitásban venni.

Vide Approb[atae] constit[utionis] par[s] 1. tit[ulus] V, art[iculus] 1. én is azért az esperesti sz. visitatióra relegálok, s azon meg is nyugszom.