Magyarigen

A templomot ennek „az országos kéregetésnek” következményeként javíthatták ki 1912-ben. 1916-ban a templom mindkét harangját elvitték. A Vir dolorummal ellátott régi harang 1523 ban készült: „Sancta Trinitatis Cristus Rex venit in pace Deus homo factus” felirattal, a másik a Bod Péter által öntetett harang volt. Az I. Világháborút izgalmakkal átélő Magyarigen új élethelyzetben találta magát. A két világháború közötti Magyarigennek egyik legnagyobb gondja két felekezeti iskola (református és katolikus) fenntartása-működése volt, amelyek párhuzamos működését 1923-ban a magyar lélekszám már nem indokolt. 

A környék gazdasági fellendítésére idős dr. Eőry István egyházmegyei főgondnok tervezete alapján a Hegyaljai Takarékpénztárt-Részvénytársaságot hozta létre a magyarság. A majdnem bér nélkül dolgozó tisztségviselőknek két másik, román bankkal: az Albina Bank- Izvorul nevű fiókjával és a Gorunul hitelező bankkal kellett versengnie. A bankalapítás eredeti ötlete azonban akkor torzult el, amikor a magyarigeni Bartók Dénes lelkész ennek igazgatója, majd pénztárosa lett, ami az egyházközségben nagy felháborodást váltott ki. Az ügy csak 1931-ben, a lelkész nyugdíjba távozásakor évült el.

Az 1931-ben Sárdról távozó lévita lelkész ügye újból a szomszéd település társegyházközségévé avanzsálta Magyarigent. 1931. június 14-én zajlott le az első közös presbiteri gyűlés, arra hivatkozva, hogy: „a megüresedő magyarigeni és az üresedésben levő sárdi lelkészi állás betöltését” kell megtárgyalnia. Majd – 1932. szept. 4-én, Nagy Ferenc esperes elnöklete alatt – rá kellett döbbenni arra, hogy a gyülekezetek „nem képesek fenntartani egy - egy lelkészi állást” és társegyházközséggé lettek. Valójában a gyülekezetek legyengülésének előjele volt ez, noha 1931-től Magyarigennek új lelkésze volt Gál István személyében, aki szolgálatát 1940-ig látta el.