Az egyházmegye esperesei

1.      Gemmeus Máté alvinci senior-esperes (1571- 1590) 

Gemmeus Máté wittenbergi peregrinusként az ottani egyetemi magyar cőtustagja volt. Alvinci lelkészként, alig ismerjük reformáló tevékenységét, de Gyulafehérvár környékén sikerrel járhatott. Ennek vitathatatlan jele, hogy 1589. július 10-én a katolikus Báthory Zsigmond fejedelem a gyulafehérvári Tövis utcában ingatlanadományát, Isten igéjének hirdetésében elért eredményeiért adta, az alvinci Gemmeus Máté esperesnek, amelyet 100 forintért birtokba vehetett: „a nevezett pap hűséges szolgálataiért, melyeket néhány évvel azelőtt a [gyula]fehérvári egyházban Isten igéjét hírdetve tanusított (in miniterio huius ecclesae Albanae rite pureque verbum Dei docendo exhibuit), neki és általa unokatestvérének Geongieos-i Zekely Pál fiának: Gergelynek adományozza örök jogon a házban […] levő királyi jogát.”. Reformációt előmozdító tevékenységére utal Béza egyik könyvének possesori bejegyzése is, amelyben alvinci lelkészként és gyulafehérvári szeniorként határozza meg szerepét: „Pastori in Alliund et Seniori Ecclesiarum capituli Albensis” A gyulafehérvári Esperesség megalakításának első momentuma az ő tevékenységéhez köthető, mert leszakította Alvincet és Borbereket a szászsebesi szász Dékánátusról (Káptalantól), és egyúttal felvette az esperesi tisztséget is. Ezzel engedett a vallási mellett a megváltozott alvinci etnikai szükségszerűségnek is. Kortársa volt az 1574-ben gyulafehérvári lelkész, majd 1585-ban esperes Ilosvai Benedek (†1586), aki egyben a Káptalan levéltárosa-konzervátora is volt. 1590-ben már nem németül, hanem magyarul prédikált.

2. Ilosvai Benedek gyulafehérvári lelkész-esperes

Pokoly József őt tartja az Egyházmegye első esperesének. 1585 vagy 1586 tavasza után lett református esperes. „Már mint magister iratkozott be 1558. júl. 7-én a wittenbergi egyetemre, honnan hazájába visszajőve, 1565-ben Tállyán lett plébános. Ekkor még a lutherizmusnak volt híve s az öt szabad kir. városi egyházmegyében szenteltette föl magát, de pár évvel később Varannóra menve szintén elsőpapnak, ott már a helvét irány szellemében működött. Valószínűleg 1573-ban Erdélybe hívták, ahol 1574 szeptemberében Gyulafehérvárt alkalmazták az elsőpapságra. Itt aztán esperesi tisztet is viselt.”

3. Geleji Katona István (Gelej, 1589. – Gyulafehérvár, 1649. dec. 12.)

Geleji Katona István„1649-ig ref. püspök. Gelejen született (nem Eger, hanem Mezőkeresztes mellett!). Hétéves korában elrabolták kóborló tatárok, akiknél anyja egy hónap múlva találta meg s úgy váltotta ki. Tanult Monokon, Abaújszántón, Göncön, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon, hol 1613-ban seniori tisztet viselt. Miután rektor volt Beregszászon, külföldre ment és 1615. nov. 6-án a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Visszatérve hazájába 1617-ben, rektor lett Gyulafehérvárt, ahonnan 1619 tavaszán újból Heidelbergbe küldte Bethlen Gábor fejedelem, és pedig mint unokaöccsének, B. Istvánnak egyik nevelőjét. 1620 őszén jöttek haza s ő nevelőségét mindaddig folytatta, míg 1621 novemberében udvari papja lett a fejedelemnek. Az maradt a Rákóczy Györgyök alatt is, közben 1633-ban egyúttal a gyulafehérvári egyházmegyének esperesévé s ez évi jún. 6-án erdélyi püspökké is megválasztatván. – Püspöki működése korszakalkotó volt, amennyiben a ref. egyháznak a többi felekezetekkel szemben való kiváló állása az ő idejében szilárdult meg. Az anyaszentegyház vagyonát oly sikeresen kezelte, hogy 75.000 tallérra emelkedett haláláig. A Duraeustól tervezett prot. unióról 1634-ben az ő elnöklete alatt állapíttatott meg az erdélyi reformátusok kimerítő véleménye s aláírásában is megjegyezte, hogy barátja az evangélikusokkal való egyesülésnek. Nagy buzgalommal és eredménnyel harcolt az unitáriusok és a szombatosok ellen; püspöksége idejében jött létre a dési complanatio. Kiváló eréllyel lépett fel a puritánus mozgalommal szemben, melynek elnyomására úgy irodalmi téren, mint az elnöklete alatt összeült szatmárnémeti nemzeti zsinaton hathatósan törekedett. Ennek a zsinatnak a megbízásából szerkesztette az aztán róla nevezett kánonokat, melyek azóta a tiszántúli és erdélyi, majd a dunamelléki, sőt egy részükben az összes egyházkerületekben állandóan érvényben voltak egészen a debreceni zsinatig, mely akkor készített törvényeibe is átvette nem egy intézkedésüket. Az „Öreg Graduál”, mely 1636-ban jelent meg a fejedelem költségén, elsősorban szintén neki köszönheti létét, amennyiben nemcsak munkába vétele történt az ő buzdítására, hanem elkészítésében is részt vett kezdettől fogva, sőt a Keserűi Dajka János halála után egymaga dolgozott rajta. Általában véve nagyszabású írói munkálkodást folytatott.”

4. Csulai György (?, ? – ?, 1660.)

1650–1660 között ref. püspök volt.” Tanult Debrecenben, hol 1616. aug. 3-án iratkozott be a felsőbb osztályok elsőjébe. Külföldre is ellátogatott s 1619. máj. 4-én a heidelbergi egyetemnek lett hallgatója. Hazájába visszatérve, Gyulafehérvárt foglalt el tanári állást, ahonnan 1623-ban Székelyudvarhelyre ment lelkésznek. Az udvarhelyi egyházmegye még abban az évben esperesévé választotta. 1627-ben Nagyenyeden lett lelkész, és csakhamar itt is esperessé tette egyházmegyéje. 1635-ben a fejedelem udvari papjául s egyszersmind gyulafehérvári lelkészül hívták meg. 1650-ben püspökké és ugyancsak a gyulafehérvári egyházmegyének is esperesévé választották. Püspöki működése alatt enyészett el az egyházkerületnek ama 75 ezer tallérnyi vagyona, melyet előde hagyott maga után. A II. Rákóczy György idejebeli hadakozások bujdosásba kényszerítették s e közben 1660 vége felé meghalt, a szűkebb Magyarországon.”