Az adóösszeírás (Inquisitoria-Relatoria)
Az állam és adóreformok részeként 1742-ben létrehozták a Kaunitz birodalmi gróf vezette Hof und Staatkanzleit-t, ez a magyar rendekkel való kapcsolat érdekében megalapította a Hofdeputation in Banaticis, Transylvanicis et Illyricis-t. Az állami adóreformokat mégis az 1749. május 2-án létrehozott Directorium in publicis et cameralibus irányította. Az állami intézmények egyik fő feladata az adórendszer oly mértékű reformálása volt, amelynek során az udvar a legkifizetőbb módon tudta azonosítani, majd fizetésre kényszeríteni a már részletesen megismert adóalanyt. A merkantilizmus szempontjából Bécs számára Erdély korábbi adórendszerei nem volt kifizetődőek. Az adóreformot tehát az erdélyi adózandók, és azok vagyoni értékeinek összeírásával kellett kezdeni. A Birodalom folyamatosan arra törekedett, hogy a nemesi adómentesség jól körülbástyázott erdélyi axiómáján változtasson, hiszen a Fejedelemség fél birtokrészeiért nem fizettek adót. Az adópolitika erdélyi megvalósításában az Erdélyi Udvari Kamara mellett 1749. július 28-án létrejött Delegata Comissio játszott szerepet, amelynek három adóösszeírási ajánlata volt. Ezekből csak a Relatoriánkra is érvényeseket emeljük ki, amelyek a második összeírási ajánlatból látszanak megvalósulni: az adóösszeíró hangsúlyosan a földterületek (fundi et territoria) felmérését kellett figyelemmel kövesse, amelyeknek felmért értékét más natiok tagjaival is igazolni kellett. Fontos volt a folyamatosság, ami abban nyilvánult meg, hogy ugyanazok az összeírók végezték a felmérést, esetenként fizetség nélkül. A kirótt adó nagyságát a vagyon mennyisége határozta meg. Valójában az egyházi földterületek felmérésének rációját Gyulakuti Lázár János birodalmi gróf fogalmazta meg legjobban, amikor így nyilatkozott: „amint az összeírási normák is előírják (amelyeket az Udvar állított ki), a mi célunk az, hogy az adómenteseket és immunitásokkal rendelkezőket értékeljük és ezzel az adózók számát növeljük, annyira amennyire a törvények és privilégiumok megengedik ezt.”
Az erdélyi összeírást 1750-ben kezdték el. Az összeírás pontos menetét a Comissio Delegata tárgyalta meg 1749. augusztus 21-én, majd ezt ugyanabban az évben, október 9-13 között, a Hofdeputation in Banaticis, Transylvanicis et Illyricis hagyta jóvá. A városiakat és libertinusokat (kézművesek stb.) a helyi hivatalnokok, míg a nemesi területeket a vármegyei hivatalnokok ellenőrizték. A Hofdeputation döntötte el az összeírási táblázatok tartalmát és azt, hogy az összeírást milyen településeken, és mikor kell megejteni.