Az adóösszeírás (Inquisitoria-Relatoria)

Az összeírás azonban nem ment gördülékenyen. Elsősorban nem járt fizetséggel, emiatt esetenként nem az összeírók, hanem a egy megbízott végezte az adóösszeírást, amelyet végül is összeállítottak és aláírtak. Ezt elvileg az esperesség inspektor kurátora (csak 1744-től létezett a tisztség) kellett végezze, akit a lelkészek a fontosabb világi személyek közül választottak ki. Ez a tisztség azonban nem működött, azt csak 1757-ben töltötték be, a magyarigeni gondnok Danczkai Istvánnal. Azonban, 1754 februárjában Bod Péter tudomásunkra hozta, hogy az adóösszeírást Danczkai az esperes kérésére már tisztségére való felhatalmazása előtt három évvel megkezdte. Többek megkérdezése után református szempontból valójában ő volt a legmegfelelőbb személy a ius relatoria hegyaljai kivitelezésére, akit Bod Péter jelzése szerint elég nehezen lehetett rávenni a bonyolult feladatra. Ezek szerint azok a személyek végezték az egyházi vagyonösszeírást, akik fizetetlenül vállalták a feladatot, de nemesi-egyházi körben bizalmasnak számítottak. A feladatok és kötelezettségek ismeretében, a megbízólevelek és felhatalmazások felmutatása után a vagyonösszeíró bizottság először 1754. augusztus 23-án Benedek Mihály kisenyedi lelkipásztor parókiáján az ottani tanúk kihallgatásával, kezdte meg tevékenységét. Kérdéseik a következők voltak: „Ezen Hellységben a Reformata Ecclesiának Parochialis fundussát avagy azon kivűl puszta sessiójit hányat tud, avagy hallott a Tanu azott szélessége Regalis mensura szerint mennyi ki vicinitassib. vagyon? 2mo. Azon Ecclesiai Telekek után Szántó Főldekett Réteket, ép vagy puszta szőlőkett, hol, mit, és mennyi capacitásuakat tud /5/ avagy hallott a Tanu, azokat usu lib, és miként bírják? 3tio. Makkos, vagy tűzre való ki szárasztott különös Erdőket ezen Ecclesiához mennyit, és hol tud a Tanu azokat kik usuállyák? 4to. Kortsoma, Malom, Stomp, Bánya, Sokadalmi vagy Vásári Vám, avagy Mészárszék ezen Ecclesiához tartozott-é ab antiquo vagy azokbol valami reditus? Azon reditusok birattattnak-é! az Ecclesia által, vagy elfoglaltattak, ha birattatnak azok mik és mennyit importálhatok lehetnek, ha elfoglaltattak mikor, és kitől, mitsoda praetextus, vagy szín alatt? 5to. Ezen Ecclesiának actu mennyi pénzbéli fundussa vagyon, kész pénzűl, mennyi adosságra ki adva, és az mit funeral, s hova fordíttatik?” Bod Péter így látta a vagyonösszeírás folyamatát: „Jó véggel Nagyságotok mint fő kúrátorok most esztendeje elvégezte ( sz.m. gróf Teleki László 1753-ban), hogy mindenütt Inquiráltassanak az Ekklésiai javak s amelyek oda tartoznak a kiküldött utromok szerint, a mely végezést amikor megláttam, áldottam a ki meg is gondolta, de ide az a Végezés, Detzemberbe érkezett, oly messzi volt az Igeni Tractus Szebentől”.

A Relatoria azonban fényt vetett az egyházi vagyon felhasználási módozataira is. Az egyházi birtokok jelentősége az egyházi épületek (templomok, parókiák), és lelkészi állások anyagi fenntartásában rejlett. Vajasdon: „Mind ezen Ecclesiai Buza és Törökbuza földeket magunk között fel szoktunk osztani, és az abbol abvenialo dézmát a Református Templom restauratiojára, és egyébb Reformata Ecclesia szükségeire bé szoktuk szolgáltatni.” Alvincen: „Kész péncz az Ecclésia Cassájában, a Templom számára instituált Collectázásbol gyült pénczek edgyűtt, a mi tudniilluk a Templom ujjitására edig tett költségböl meg maradott és még egy néhány pénczel, melly rövid idön, Egyházfi Ur számadása alá szükséges képpen bé lett jőni omnibus computatis lészen florenis 63,02.”, Marosszentimrén: „Excepto mindenik fordulorol két köblös föld excimaltatott Templom számára, melly földeket az Sellérek szoltak Szántani el vetni, és bé takarni.” A vagyonösszeíró bizottság és Danczkai István a következő településeket látogatta meg: