Az adóösszeírás (Inquisitoria-Relatoria)

A Relatoria értéke épp abban rejlik, hogy olyan egyházi közösségeket ismertet, amelyek ma már csak romjaiban vannak meg, vagy egyáltalán nem lelhetők fel. A felsorolt településeken ma már csak öt helyben lakó lelkész van. Egy mára már összeomlott egyházi társadalom, egy volt Egyházmegye gazdasági testamentuma ez. A Relatoria lépésről-lépésre nyomon követi azt a 16 egyházközséget, amelynek életéről 1754-ben elsőrangú gazdasági adatokat közölt.

A Relatoria nem egyedülálló. A Hunyad-Zarándi Egyházmegye XVIII. századi jegyzőkönyvei is jelezték az 1754-ben végrehajtott egyházmegyei (tractuális conscriptiót). Ugyanakkor már ismerjük a széki egyházmegye 1754-es vagyoni Conscriptióját. A válaszokban nem csak földrajzilag behatárolható területekkel, pénzben, mértékegységekben kifejezhető vagyoni helyzettel ismerkedhetünk meg, hanem dűlőnevekkel, élethelyzetekkel és olyan egyházi épületekkel, amelyek ma már nincsenek, vagy már romjaikban sem ismerhetőek fel. Hegyalja tragédiájának egyik oka van felleltározva a Relatoriában, egy volt, de metamorfózis alatt levő református vagyoni állapot XVIII. századi barométere a vagyonösszeírás. A letűnt önálló erdélyi Fejedelemség még akkor fellelhető birtokadományainak utolsó összegzéséről szól, tehát összeírásunk. A regionális reformáció egyházainak elengedhetetlen anyagi feltételeiről, de későbbi birtokszerzéseiről is árulkodik. Az 1754-ben elkészült és összeállított kéziratot Jósinczi József báró guberniumi titkár és főkonzisztóriumi tag pecséttel záradékolta és 1755-ben felküldte Bécsbe.

Dokumentumközlésünk és közösségtörténeti leírásaink visszavezetnek egy ma már ismeretlen világba. Rég épült, ma már műemléknek számító ingatlanokat, elfelejtett dűlőneveket, eltűnt közösségeket és egyházak történetét – vagyonát – demográfiáját, próbálja restaurálni. Hiánypótlás ez, hiszen ma már vajmi keveset tudunk Erdély Hegyaljáról.