Demográfia és gazdaságtörténet
Az Egyházmegye református közösségeinek számbeli gyarapodása karöltve haladt a gazdasági helyzet javulásával. Emiatt a demográfiai helyzetet nehéz a gazdasági helyzettől függetlenül vizsgálni. Kiindulópontunk a XVIII. század lehet, hiszen pontos adatokat a magyar református közösségek számáról csak Benkő József szolgáltatott, 1766-ban. Az Egyházkerületi-püspökségi gondozásban megjelent Névkönyvek csak 1850 után követik nyomon a közösségek lélekszám-alakulását.
Amennyiben összevetjük az 1766-ben, Benkő által közölt adatokat az 1848-as forradalom és szabadságharc polgárháborús hegyaljai tragédiákba torkoló eseményeivel, akkor megállapíthatjuk, hogy kevés kivétellel (Vajasd, Gyulafehérvár, Alvinc, Borberek) a Gyulafehérvári Egyházmegye református lakosságának több mint fele elpusztult. Ezt a tényt a gyülekezetek nyilvántartásaiban szereplő adatok is alátámasztják. A polgárháborús események után nem csak a sok évtizeden keresztül kipótolhatatlannak bizonyuló demográfiai űr volt az, amely Hegyalja magyar településeinek életét megnehezítette, hanem az a gazdasági hullámvölgy, amelyet földjei helyzetének tisztázatlansága, az elveszett értékpapírok és hitellevelek, a leégett és kifosztott épületek, valamint az értéktárgyak elvesztésének súlya alatt érezhetett. Demográfiai elemzésünk ebből a lesújtó demográfiai helyzetből való sikeres, vagy kevésbé sikeres kitörést sugallja. Vannak gyülekezetek, amelyeknek többé nem volt alkalmuk az újrakezdésre. Ezt általában a helyi nemesség és egyház összefogásának volt köszönhető, amely mögött a közegyház és politikum is felsorakozott. Akkor, amikor valamelyik társadalmi elem hiányzott, vagy kivonult, demográfiai és gazdasági visszaesésről beszélhetünk. A politikai eredetű és vagyoni helyzetet sújtó változások mindig kedvezőtlen előjelek voltak az egyházmegye létszámát illetően. A XIX. század második felének gazdasági felemelkedése után a Trianoni Döntés utáni évek súlyosan érintették a megyei reformátusságot. Mondhatni, egy kivétellel (Vajasd) mindenhol csökkent az Egyházmegye lakossága. A XX. század óta több egyházközség teljesen vagy részben néptelen lett (Kisenyed, Borberek, Borosbenedek, Borosbocsárd, Boroskrakkó, Magyarigen, Zalatna, Verespatak, Abrudbánya, Alvinc). A gazdasági, demográfiai tényezőket azonban befolyása alatt tartotta és tartja az asszimiláció, amely általában a vegyes házasságok egyenes következménye. Ezt egészítették ki a járványok és kiöregedés, valamint a negatív népszaporulat miatti demográfiai csökkenés. Az asszimiláció, elvándorlás, kiöregedés, járványok, betegségek a gazdasági-oktatási-politikai helyzet mellett sokat alakították az Egyházmegye demográfiáját.