Demográfia és gazdaságtörténet

Fehér megye határán fekvő település református lakosai 1885-1893 között szaporodtak. Többnyire a Barcsai udvarház alkalmazottai. 1920 után a Barcsai család vagyonának az eladásával a református közösség eltűnt, templomát eladták, majd összeomlott.

 

Abrudbánya 1754-ben csak néhány havasi kaszálóval rendelkezett, de sok érczúzó stompja volt.

1848-1849 – a forradalom és szabadságharc polgárháborús eseményei során – református lakosságának majdnem felét elveszítette. 1859 után lassú demográfiai emelkedés észlelhető, amely a település és gyülekezet gazdasági fejlődésével (bányászat) van összefüggésben. A 400-420 személy között mozgó taglétszám 1920 után rohamosan csökkenni kezdett. Ma számuk 30-40 személy között van.

 Verespatak
 

A református közösség sorsa szorosan Abrudbánya fejlődéséhez köthető. A XIX. században az erdélyi bányaipar fejlődésével egyszerre református lakossága is megerősödött. A város fejlődése és a hívek szaporodása 1847-ben a templomépítést is megkívánta. Gyülekezeti önállósodását az 1920 utáni impériumváltás akadályozta. Magyar református lakosságának beolvadása, kihalása mellett – az utóbbi időkben – sokan a kanadai Gold Corporation ingatlanszerzései miatt hagyták el végérvényesen Verespatakot. Jelenleg 2 személy vallja magát reformátusnak.

 

Az 1848-as események során híveiből mintegy 400 személyt vesztett el. A bányaváros hivatalainak és a kisváros iparának fejlődése miatt 1861 után lélekszáma 300 fölé emelkedett, de 1877 után újra csökkeni kezdett. A vasút és a kőfaragó ipari iskola létesítése nyomán 1889-1920-ig a település református lakossága emelkedő trendű. Trianon után rohamosan csökkent a reformátusok száma, de az 1950-es évek kommunista erőszakos iparosítása folytán 1980-ig ismét emelkedésnek indult. 1980 után kiöregedő közösségről beszélhetünk, amelynek 2011-ben 21 tagja van.