Demográfia és gazdaságtörténet

Sárd 1754-ben 1161, 3075 árral azaz majdnem 12 hektár területtel rendelkezett.  Jelenleg visszakapott 4,5 ha szántót és 12 ha legelőt

1848-ban, miután 46 egyháztag esett áldozatául a felkelő tömegeknek, lassú egyházi konszolidációt mutatott. Köszönhető ez annak a gyulafehérvári magyar adminisztrációt működtető rétegnek, amely a város helyett Sárdon lakott. Az 1873-ban kezdődő emelkedő trendet a sárdi, Lukács Béla féle vasúti állomás is segített, amelynek állomásfőnöke Rend Gyula református. Református közössége azokban az években elérte a 180-as taglétszámot. Trianon után zuhanás következett be a közösség életében, amely 1964-ben a természetes elhalás és kiköltözések miatt felgyorsult. 2011-ben 13 személy vallja magát reformátusnak.

Tövis 1754-ben 1478,295 árral azaz majdnem 15 hektár területtel rendelkezett.

1766 után egyre erősödő református közösségről van szó, amely a korábbi diódi anyaegyház szerepét vette át. Fontos, demográfiai mobilitásnak örvendő, tranzit település volt. 1861-1906-ig a vasúti elosztó és csomópont lett református mobilitásának meghatározó tényezője. A legjelentősebb társadalmi és demográfiai fejlődést 1906-1957 között mutatta fel, amelynek során református lakossága megháromszorozódott. Diód pusztulása után ennek lakossága is lassan Tövisre költözött. 1950 után lassú visszaesésnek lehetünk tanúi, amely 1975 után felgyorsult. Ennek alapvető oka a lakosság asszimilációja, kiöregedése és elköltözése volt.