Demográfia és gazdaságtörténet

Borosbenedek 1754-ben 128,665 ár területtel, azaz majdnem 1,5 hektárral rendelkezett. Ma a templomkerten és a romos templomtornyon kívül nincs vagyona.

Borosbenedek demográfiai sorsa tragikus. Valójában háromszor szenvedett. Először az 1784-ben kitört Horea felkelésben, másodszor és harmadszor (1848 októbere és 1849 januárja között) az 1848-1849-ben kitört forradalom és szabadságharc polgárháborús epizódjaként vesztette el korábban jelentős református lakosságát. Az események után 1859-től nem tudta meghaladni a kevésnek számító 50 lélekszámot. 1900 után református lakossága csökkenési trendje nyilvánvaló. Ez egyszerre történik az épületek fizikális összerogyásával. Ma nem laknak reformátusok a településen. 2008-ban temették el utolsó reformátusát.

 

Alvinc 1754-ben 2021,71 ár azaz majdnem 21 hektár területe volt. Az 1990 utáni földkérvényekkel az alvinci egyházközség visszakapott 13 ha 10 ár kaszálót, 7 ha szántót, 12 ha erdőt. A református temető közel 2 hektáros területen fekszik.

Egyike azon településeknek, amely a Horea felkelésben szenvedett, de 1848-1849 forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeiben nem vesztett el tagokat. Korábbi taglétszámához képest 1861-1873 között demográfiai regresszió érzékelhető. A település iparosítása és a vasúti hálózat kiépítése 1881-1889 között nagyfokú társadalmi mobilitásra vall. Az ezt követő, már 1893-ban tetten érhető, emelkedő református demográfiai trend 1920-ig tartott, ám az I. világháború után drasztikus visszaesésnek lehetünk tanúi. Péterffy Árpád után 1898-ig van még lelkésze, de ezután 15 személy körül alakul.

 

Borberek 1754-ben 4155,49 ár azaz majdnem 41,5 hektár területe volt. Jelenleg visszakapott egyházi területek: 24 ha 72 ár legelő, illetve kaszáló.

Alvinchez hasonlóan 1848 eseményei kevésbé ártottak a településnek. Társtelepülésének lendületes XIX. századi gazdasági fejlődése azonban számos reformátust vonzott át. Az áttelepülések ellenére, 1861-1869 között demográfiai fejlődésről számolhatunk be. Utána 1889. évet leszámítva rohamosan visszafejlődést tapasztalhatunk, amely Alvinc rovására történt. 1920-1979 között református lakossága felszívódott, elpusztult. Ma már nem élnek reformátusok a településen.

 

A település 1754-ben 2783, 8012 ár területtel rendelkezett, azaz majdnem 28 hektárral. 1948-1962 között államosított területeit nem adták vissza, csap papíron.