Tövis

Teiuş, Dreichirchen

A régi római utak mentén fekvő települést először 1269-ben Ratka néven említették. Nevének eredetét Orbán Balázs a későbbi Tövisi családtól eredeztette. A Gyulafehérvár és Nagyenyed közötti helységet keleten a Maros, nyugaton a Kárpátok hegyaljai vonulatai övezik. A régészek 1938-ban, 1949-ben és 1961-ben gazdag avar és szkíta sírokat találtak a településen. A XIII-XV. század között alakult ki a mai neve, amely a középkorban a Thuys, Tyvis, Tywys, Teowis formákban fordult elő. Latinosított neve 1333-ban Spinus, majd Villa Spinarum lett.

Német neve a sokatmondó Dreikirchen, amely kora újkori három templomára utal (katolikus, református és görögkeleti). Korábbi német neve Johannes Honterus, Corographia Transylvaniae (Basel, 1532) térképén jelent meg Durnnen formában. 1241-ben került a szomszédos települést Diódot is birtokló Gyógyi/Diódi András erdélyi alvajda (1290-1292) uradalmai közé, aki a tatár hadakkal szemben mutatott bátor fellépéséért kapta a Tövis környéki birtokokat. Tövis 1269-ben került tehát a Diódi család birtokába, amelyet 1440-ig, a család kihalásáig tudtak megőrízni. A tatárjárás utáni tövisi újratelepítés is az ő nevükhöz fűződik. 1293-ban középkori egyházáról Róland vajda által kiállított oklevél beszél. 1319-ben említik papját, Domokost, aki 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint 80 dénárt fizet, 1333-ban szintén 80 dénárt, 1334-ben 80 dénárt, majd 3 pensa dénárt, 1335-ben 6 dénár híján 3 pensa dénárt. Ekkor tehát már önálló plébániatemploma volt. Néhány középkori lelkészének nevét is ismerjük: 1344–1352 között Tamás, 1358-ban Péter, 1364-ben Gergely, rector ecclesiae de Spinis, 1420-1440 András a lelkésze, aki hasonló nevű diódi lelkésszel lehetett azonos. Györffy György szerint egyházi tizede „mezővárosi szintre mutat.” A település 1442-ben a befolyásos vajda Hunyadi János birtokába került, aki ezzel kijátszotta a Káptalan igényét a diódi család által Egyházra testált birtokok tekintetében. Hunyadi misealapítványa, amelyet a Káptalannak tett, csak annak a jele, hogy a nagynevű vajda, későbbiekben kormányzó személyes hasznot húzott ebből a birtokügyletből. Mátyás király idejében, 1464-ben, Tövis és Diód a királlyal unokatestvéri viszonyban levő, Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda birtokába került. A birtokátvétel mellett a hűséges szolgálatokért Tövis 1464 októberében szabad városi jogokat kapott. Mivel Tövis városa magántulajdonban volt, szabad városi jogát csak korlátozottan érvényesíthette. Kiváltságai főleg a királlyal szembeni adózásra és vámmentességre terjedtek ki.

A középkori plébániatemplomot a romanika korában építették, legkésőbb a XIII. században, de minden valószínűség szerint már 1293 előtt létezett, amikor oklevélben említették. Plébániatemploma a szászok által benépesített vídék románkori templomépítészetével áll rokonságban. Az eredetileg bazilikális templom a kora gótika jegyeit viseli magán. A plébániatemplom háromhajós templom volt, amely a XIV. századi átalakítások nyomát is mutatja. A szentély apszisában található körablak és bordázat, valamint ez utóbbinak a zárókövei a kerci építész műhely provinciális alkalmazásáról szólnak. A templom fenntartója, tekintélyes egyházközség lehetett, amely a leprások részére otthont, ispotályt működtetett. A település másik templomát, az obszerváns ferences kolostort Hunyadi János építette, Geszti János tövisi gvárdián szerepvállalásával. Az 1449-ben felszentelt kolostortemplom építése valószínüleg már 1442-ben elkezdődhetett. Ezt a kolostortemplomot látogatta meg Kapisztrán János 1455 végén, akinek egyik célkitűzése a környéken élő román lakosság hittérítése volt. A hittérités feladatát Geszti Jánosra bízta, amelynek lendületét és eredményességét az is igazolhatja, hogy a korai reformációban a román lakosság jelent meg mint olyan, aki a protestantizmus hatása alá került. A románság esetében a korábban elfogadott katolikus vallás felcserélése a győzedelmeskedni látszó protestantízmussal a legvállalhatóbb megoldásnak tűnk azután, amiután a ferenesek elhagyták a kolostort. Emiatt, érdekes módon az első, reformációval kapcsolatos adatok a tövisi román lakosság protestantizmusáról szólnak. A település a román reformáció fontos színhelye, hiszen itt székelt Szentgyörgyi György (Gheorghe de Sângeorz) a román reformátusok első szuperintendense (püspöke).

1570. november 4-én János Zsigmond a Tövisen székelő Tordosi Pál román református püspöknek, Szentgyörgyi György utódának, lámkeréki házat adományozott. A reformáció idején a katolikus lakosság nagy része református lesz, ami a kolostortemplom elhagyásához vezetett. A Hunyadi János által épített ferences kolostortemplomot (1448) a reformátusok nem használták. Teljesen romossá lett, csak a XVIII században került felújításra. Továbbra is maradnak katolikusok, mert még Báthory Zsigmond idejében az a minorita, akinek a templomot átadta, katolikusokat is talált Tövisen. 1615 után is létezett kisebb katolikus közösség, mert Bethlen Gábor részükre a templom használatát biztosította.

1603-ban Basta hatalmas pusztításokat végzett a településen, később bánáti szerbekkel pótolták a kialakult demográfiai hiányt. Basta támadása a templomokat is tönkretette. Református egyháza jövedelmeit a protestáns fejedelmek biztosították. 1611-ben Báthory Gábor a piaci vám egy részét a református egyháznak jutatta. I. Apafi Mihály 1665-ben a rendek beleegyezésével Jenő tájékáról telepített ide szerbeket (rácokat). A szerb kolónia saját püspökkel rendelkezett, aki a Teodor nevet viselte. A korábbi Basta-dúlás és a török-tatár pusztítás (1658) miatt, a XVII. század második felében temploma sokáig romosan, és fedél nélkül állt. A katolikus gróf Apor István beszámolt erről, amikor Tövisen átutazva a templomot pusztán, elhagyottan látta. Református felesége mondaszerű megjegyzésére: „Mily kár, hogy ily szép épületek ily pusztán állnak”, Apor István megígérte, hogy a két templomot újraépíti, egyiket a felesége hitsorsosainak (reformátusnak), a másikat a település katolikusainak.