Tövis

A korábban romossá lett templomot azonban eredeti formájában nem tudták visszaállítani. A mellékhajókat lebontották. A főhajó külső falain jól láthatóak a befalazott árkádok boltívei, amelyek a mellékhajókba nyíltak. A hajóhoz szentélynégyszög csatlakozik, keresztboltozattal fedve. Ennek keleti boltfelületét sokszögű végződéssel toldották meg. A nyugati homlokzatból kiugró torony építését a gótikus korban fejezték be. A szentélyboltíveket a lefutó boltozat négy mezőre osztja. A korai gótika jeleit mutatja a sedilia, azaz a papi ülőfülke, és a szentély északi oldalán található sekrestyeajtó. Érdekessége a gótikus rozettától kissé különböző, a szentélyt megvilágító körablak. A csipkézett, faragott kőből készült román stílű nyolcküllős gyönyörű ablakrózsa a templom egyik legértékesebb része.

A szentély falán több befalazott félköríves, illetve csúcsíves ablak látható. Gótikus kapuzata csúcsíves és 4-es bordázatú, faragott oszlopfejű pálcatagokkal rendelkezik. A templom romanikából, gótikába való átmeneti stílust képvisel. A 25 m magas torony és 8 m. magas templomtest mintegy 317 m² területű. Alaprajza a közeli Boroskrakkó református templomával áll rokonságban. A templom egyszerű kazettás mennyezetét a diódi templomhoz hasonlóan 1777-ben báró Zeyk Dániel készíttette el. A régi, vasalt templomajtó 1782-ben, valószínűleg Vég János lelkipásztorkodásának idején készülhetett. 

A kuruc hadak 1704-ben sok kárt tettek a városban, amelynek fejlődése megtorpant. 1762-ben Mária Terézia határőrzéssel is foglalkozó lovas katonaságot telepített Tövisre, amely a települést katonai várossá alakította . A katonaság 1851-ig tevékenykedett Tövisen. A katonák zöme, a helyieken és a vajasdi határőrkatonákon kívül, székelyekből állt. A katonaság jelenléte akadályozta meg az 1784-es parasztlázadás felkelőit, hogy a városba behatoljanak. 1848-ban viszont már ellenséges alakulatnak számítottak, amikor Nagyenyed elővédelmét látták bennük. A magyar forradalom oldalán való harc okozta későbbi feloszlatásukat is.

A XVIII. században református egyháza csak filiaként szerepel, amelyet Diódváralja, mint anyaegyházközség látott el.. A Református Egyházról: „Azt tudgyuk nyilvan és bizonyoson, hogy a Tövissi Reformata Ecclesiának vagyon egy Parochialis fundussa rajta lévö kö pinczéji ruderakkal az Reformatum ide valo Templomnak Maros felöl valo végiben, kivül a sánczon, mellynek szomszédja Enyed felöl Báró Bánfi Imreh és Gábor urak puszta sessioi, más felöl pedig a Nap uttza.” Egyházijövedelmei között szerepelt a dézsmanegyed és malomjog, de ezeket Apor István elvette. Ugyanaz a sors várt a Báthory Gábortól 1611-ben kapott piacvámra is. 1766-ban a reformátusok kevesen voltak, és templomuk már az összeomlás szélén volt. Lelkészei a XIX. század második feléig az anyaegyházban, Diódon laktak. Közülük megemlítjük: Kovásznai Istvánt, Pécsi Ferencet, Fülei Jánost, és Vég Jánost. Az egyházmegye lelkésznévsora így emlékszik meg erről: „In qua Reverendus etiam Franciscus Pétsi, successor pie antea in Domino defuncti Reverendi Stephani Kovasznai in Ecclesiis Diodvarallyensi et Tövissensi observatis de jure observandis aggregatus est, qui animam suam redidit Domino in eodem 1751. d. 28. Martii. Hinc successit D. Johannes Fülei, ad hoc tempus Rector Scholae K. Fejérvárensis, 1751. qui ordinatus in Synodo Gen. Küküllövárini d. 20-23 celebrato, noviter ibidem 1757. in mense Aug., cujus in locum vocatum Rev. D. Johannes Vég, ex Ecclesiae Balásfalvensi in Novembris qui ibidem fatis cessit 1769. d. 22. Martii.”A diódvárallyai Egyházközség vezető szerepét a XIX. században próbálták módosítani. A helyzeten 1815. december 20-án a boroskrakkói parciális zsinaton szerettek volna változtatni, olyan értelemben, hogy a gazdaságilag-demográfiailag fejlődő Tövist le akarták választani Diódról. Itt hangzott el: „Nem jobb volna-é, ha a két Ekklésia a maga régi egybenköttetésében maradna, papot és lévitát együtt tartanának, amint ez előtt tartottak, és ne lenne a két Ekklésiában egyéb változtatás és újíttás, hanem tsak ez, hogy a pap lakjék Tövisen, a lévita pedig Diódon, alternatim szolgálván a két Ekklésiában, a régi meghatározott jó rendtartás szerint, a jövedelmeket egyaránt osszák, mint ennek előtte volt.” Az ügyet a püspökséghez terjesztették fel, és ebben a diódi egyház az anyaegyház (mater), míg a tövisi leányegyház (filia) szerepet töltött be. A szétválás lehetőségét csak abban látták lehetségesnek, ha a tövisiek 6 éven belül saját parókiát építenek. 1819-ben Tövis lelkésze Nemegyei Miklós Ferenc volt. 1848-ban a hadak útvonalát keresztező település volt.