Gyulafehérvár

Alba Iulia, Weissenburg - Carlsburg
 

Gyulafehérvár a Református Egyházmegye központi, egyik legfontosabb települése volt, amely már a reformáció korában, 12 személyből álló városi tanáccsal, és 40 küldöttel rendelkezett. A településen a reformáció jelei már akkor jelentkezhettek, amikor Kálmáncsehi Sánta Márton (1500-1557) – a későbbi debreceni református püspök – a segesvári vallási dispután (1538-ban) gyulafehérvári kanonokként nem vállalkozott a Martinuzzi által beidézett protestáns kassai prédikátor, Szántai István elmarasztalására. A reformáció konkrét gyulafehérvári eseményeiről azonban csak a Káptalan szétoszlása és a katolikus Püspökség vagyonának szekularizációja (1556) után beszélhetünk. A környék, de a gyulafehérvári lakosok reformációját is az első alvinci esperesnek, az egykori wittenbergi peregrinusnak, Gemmeus Máténak tulajdonítjuk, hiszen őt tekintették annak, aki a fejedelmi városban ilyen tekintetben érdemekkel rendelkezett. A helyi egyház reformációját már 1577-tel kezdődően lehet tárgyi emlékekkel is bizonyítani. Gyulafehérvár a református – unitárius hitviták színtere volt, és a helvét protestantizmus győzelmének tulajdonítható, hogy a János Zsigmond által működtetett unitárius iskola már 1580-ban átkerült a reformátusok birtokába. János Zsigmond halála után a gyulafehérvári unitáriusok gyülekezete megszűnt. A nagytemplomot, a székesegyházat a reformátusok használták (a katolikus Báthoryak fejedelemségét leszámítva). A közösség lelkészei általában ott szolgáltak. 1585. január 18-án Ilosvai Benedek esperes lelkész volt a gyulafehérváriak papja, és egyúttal a gyulafehérvári Káptalan konzervátora is (1573-1586). Ilosvainak, és Katalin nevű lányának 1586-ban a gyulafehérvári külvárosi Temető utcában volt háza. Tanúként találkozunk vele a vajasdi birtokos Sasa Mihály gyalogoskapitány alsókarácsonyfalvi birtokának testálásakor. XVI. századi lelkészei közül ismerjük még: Szalai Andrást (1585, 1587). Debreceni Jó Jánost (1587, 1589, 1592†), Laskai Pétert (1586-1587), és Hercegszöllősi Jánost (1588-1589). A korábbi híres marosvásárhelyi rektor Hercegszöllősi Jánosnak és Debreceni Jó Jánosnak káplánjai-segédlelkészei is voltak, Dési Ambrus és Dobrai János személyében. Hercegszöllősi János, mint a váradi iskola volt magisztere, külföldi tanulmányaiért és műveltségéért, előbb Báthory Zsigmondtól 1588. november 16-án sárdi birtokot kapott, majd II. Rákóczi Györgytől 1655. április 25-én nemességet és címert. 1589-ben Dési Ambrus mellett, Dobrai János helyett az új lelkész Szamosközy Péter volt. 1593. január 18-án Herges Péter deák, aki nagybányai polgár volt, a Szent Mihály székesegyház gyulafehérvári egyházának papjáról, Dobrai Jánosról jelezte, hogy már nem élt. 1599-1601 között Ungvári János püspök-esperes volt a lelkésze.