Főoldal|Az Egyházmegye története|Közösségek|Kapcsolat|Honlap térképTérkép
  • Gyulafehérvár
  • Alsómarosváradja
  • Boroskrakkó
  • Borosbocsárd
  • Borosbenedek
  • Magyarigen
  • Sárd
  • Vajasd
  • Marosszentimre
  • Alvinc
    • Relatoria Alvinc
  • Borberek
  • Csóra
  • Abrudbánya
  • Verespatak
  • Zalatna
  • Tövis
  • Diód
  • Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)
  • Alsóorbó

Alvinc

Az alvinci templom képeslaponAlvinc főutcája
A templom egykori szénrajzaII. József katonai térképe
A Martinuzzi kastély metszetén még látható a régi épületHabán diszítőmotívumok
A monumentális református, egykori Szent Katalin plébániatemplomAlvinc temploma Borberek felől nézve
Pataky László alvinci festőművész, Munkács viadala festmény szerzője, Feszty munkatársaPataky László, Munkács viadalaAlvinc református temploma a Maros és hegyaljai dombok közleségébenA templomtorony dacol az idővelBefalazott vakárkádok az alvinci templom oldalánAz alvinci templom gótikus szentélyeA templomkert kőtumbáiA templombejáratAz egykori Szent Katalin templom hatalmas templomhajójaEgykori nemesi családok még felismerhető stukkói AlvincenA híres neves Martinuzzinak nevezett kastély, valójában Bethlen Gábor által épített  romos kastélyszárnyAz alvinci templomAz alvinci gótikus templomAz alvinci templom tornyaA templom távolrólEgykori templombejárat AlvincenAz Ágoston Sándor Alapítvány önkéntesei által kitisztított templomszentélyAz alvinci templomszentély

Fotógaléria

(Összesen 26 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)


Vinţul de Jos, Winz-Winzendorf

A település a Maros bal partján, Gyulafehérvártól 18 km-re található. Borberekkel egy híd köti össze. 1205-ben az okiratok Wynch Inferior néven említették. 1219-ben II. András az az Esztergomi Érseknek adományozta a települést. 1248-ban Wynch, 1289-ben Wynch Inferior, 1290-ben Vinc-ként jelent meg az okiratokban. Lakói a XII. században, mint német telepesek jönnek ide (hospites regni), és első templomuk is ebből a századból származhatott. 1310-ben Károly Róbert felújította a fiatalabb István király által vinci szász hospeseknek adott diplomát. 1342-ben Olwynch, 1393-ban oppidum Alsowincz, 1510-ben Alwincz; 1552-ben Alvincz formában fordul elő.Középkori lelkészei közül: 1264-ben János, a szatmári főesperes, egyben a vinci plébános. 1318-ban Gotscalci–Godeschalk a plébános, akit 1308-ban Gorscalcusnak is hívtak. 1330-ban György a plébános, 1334-ben Miklós plébános a pápai tizedjegyzék szerint 3 fertó ezüstöt, 1 és fél dénárt fizet, 1335-ben pedig fél márka ezüstöt. 1361-ben János a plébános, aki az egyház rektora: rector eccl. in Vich. Inferior. 1341-ben László vinci plébános egyben szolnoki főesperes is. 1439-ben Antal a plébános.
1393-ban a települést Luxemburgi Zsigmond Szászsebes és Szeben adminisztrációja alá rendelte, de ugyanitt jelent meg először a szász előjogokkal rendelkező oppidum (városi) rangja. Ugyanakkor a Szász Universitas kiváltságainak részese is lett. Az 1432-ben Zsigmond király idejében adományozott szász királyi városoknak járó kiváltságokat, 1550-ben Izabella vonta vissza, amelyet a megváltozott etnikai helyzetnek is tulajdoníthatunk.
1486-ból tudomásunk van szász városbírójáról, Péterről, akit Petrus Judex néven említettek. 1466-ban Zsigmond plébános egy birtokeladás ügyében tanúskodott. 1472-ben Mihály a Szent János templom káplánja. 1486-ban hangsúlyosan a magyar Alvinc formában említik a települést, amely a németek asszimilációjára utal. Egy 1510. évi oklevél szerint a magyarok és délszlávok jogokat követeltek a plébánia vezetésében, egy magyar és egy délszláv hívő részvételével. Ez azért lett szükséges, mert Hunyadi János balkáni hadjáratainak idején a török elől Erdélybe menekült délszlávok közül többen Alvincen telepednek le, és katolikusok lettek. A település első temploma a XII. században épülhetett, román stílusban. A ma látható templom XIV. századi gótikus, várfallal körülvett háromhajós bazilika maradványa. A háromhajós templomból csak a középhajó és a szentély maradt meg, de az eredeti boltozat nélkül. A lebontott mellékhajók maradványait a hajó közötti befalazott ívek jelzik. A templom pusztulása a XVI-XVII. századi háborúk folyamán következett be.
A gyülekezet a XVI. században, 1564 után térhetett át a református hitre. Ennek folytán a Szent Katalin nevét viselő templom is átkerült a protestánsok használatába. A reformáció évszázadában a katolikus hívek előbb lutheránusok lettek. 1561-ben arról tudunk, hogy a helyi lelkész János (Ioanke) szászvárosi esperes hatásköre alá tartozott. A németek a XVI. század végére annyira elmagyarosodtak, hogy 1590-ben a helyi lelkész, Gemmeus Máté, már nem németül, hanem magyarul prédikált. 


123


 

Készült a Szülőföld Alap támogatásával Honlap kivitelezése Szabo Zsolt