Főoldal|Az Egyházmegye története|Közösségek|Kapcsolat|Honlap térképTérkép
  • Gyulafehérvár
  • Alsómarosváradja
  • Boroskrakkó
  • Borosbocsárd
  • Borosbenedek
  • Magyarigen
  • Sárd
  • Vajasd
  • Marosszentimre
  • Alvinc
    • Relatoria Alvinc
  • Borberek
  • Csóra
  • Abrudbánya
  • Verespatak
  • Zalatna
  • Tövis
  • Diód
  • Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)
  • Alsóorbó

Alvinc

Az alvinci templom képeslaponAlvinc főutcája
A templom egykori szénrajzaII. József katonai térképe
A Martinuzzi kastély metszetén még látható a régi épületHabán diszítőmotívumok
A monumentális református, egykori Szent Katalin plébániatemplomAlvinc temploma Borberek felől nézve
Pataky László alvinci festőművész, Munkács viadala festmény szerzője, Feszty munkatársaPataky László, Munkács viadalaAlvinc református temploma a Maros és hegyaljai dombok közleségébenA templomtorony dacol az idővelBefalazott vakárkádok az alvinci templom oldalánAz alvinci templom gótikus szentélyeA templomkert kőtumbáiA templombejáratAz egykori Szent Katalin templom hatalmas templomhajójaEgykori nemesi családok még felismerhető stukkói AlvincenA híres neves Martinuzzinak nevezett kastély, valójában Bethlen Gábor által épített  romos kastélyszárnyAz alvinci templomAz alvinci gótikus templomAz alvinci templom tornyaA templom távolrólEgykori templombejárat AlvincenAz Ágoston Sándor Alapítvány önkéntesei által kitisztított templomszentélyAz alvinci templomszentély

Fotógaléria

(Összesen 26 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)

A forradalom utáni esperesi jelentésekből megtudjuk, hogy a 160 reformátusból „a belháború alatt megöletett egy férfi”.  Az 1848-1849-es törvények értelmében féldézsma-dézsmanegyed jövedelmeit (quartáit) elveszítette.  A környék pusztulása után Alvinc még képes volt arra, hogy megújuljon. 1870-ben az alvinci reformátusok új iskolát és tanítói lakást építettek. 1851 január 1-től lelkésze a korábban Borbereken szolgáló kibédi Péterffy László volt, aki 1890-ig szolgált a településen.  Őt követte Benedek Károly , aki 1890-1919 között lelkészkedett a településen. Az 1895-es pusztító árvíz nyomait 1897-ig eltüntette, és a templom belsejét megújítatta, majd ünnepélyes külsőségek között felavatta. A templomkertbe a Millennium alkalmából 7 hársfát ültetett, ezek ma is láthatóak.  1919-1949 közötti lelkésze az esperes Kovács Károly volt.
Szórványosodása ellenére 1928-ban az iskola számára Benedek Károlyné, a korábbi lelkész főjegyző felesége épületet vásárolt, amely azonban nem tudta az eredeti szándék szerinti oktatási szerepet betölteni. 1928-ban vegyes katolikus-református elemi szintű oktatás folyt. Az egyházközség a csórai eladott ingatlan árából restauráltatta a régi templomot. A csórai templomtelek és templom eladási ára – illetéktelennek tekintett –felhasználása miatt 1931-ben az Egyházkerület fegyelmi pert indított Alvinc ellen. Alvinc legnagyobb gondja a hatalmas, középkori templomépület fenntartása volt, amely árterületre került: „A XIII. századi monumentális templomra ugyan már kimondatott a halálos ítélet. Oka az volt, hogy a Maros folyó idők folytán a medret változtatván a templom a nagy területen fekvő község szélére került, hozzá árterületre. Ha a Maros kiáradt hetekig nem lehetett benne istentiszteletet tartani, előbb a templomot körülvevő víz- azután a visszamaradt iszap és tócsák miatt. E körülmény egyéb okok mellett, új templom építés gondolatára vezette az egyházközség vezetőségét, e célra sikerült is a község egyik legszebb pontján alkalmas helyet szerezni a tervbe vett új templom számára a községtől. Azóta azonban nagyot fordult a világ kereke…” A nagy változás elsők közötti csapása az volt, hogy 1923-ban az egyház földjeiből a román földreform alkalmával 5,25 holdat sajátítottak ki.  Az új templom építésének tervét elvetették a régi történelmi fontosságára hivatkozva. 1937-ben a gyülekezet lelki életéről úgy nyilatkoztak, hogy romlott a hívek és lelkész közötti diszharmónia miatt. A templom: „felemelő látvány, ha hívek is volnának hozzá” A II. Világháború után  1949 január 15-től a helyi származású  Kibédi Péterffy Árpád volt hosszú időn át a lelkésze, őt hivatalában  1984 május 25-től kezdődően Bálint Sándor követte. Ő volt Alvinc utolsó önálló református lelkésze. Őt követte rövid ideig Jakab Sándor, amiután Gyulafehérvár vette át az adminisztrációját.  A II. Világháború után az 1970-es árvíz a református híveket végleges távozásra kényszerítette, azóta a templom pusztán áll. Egykor erős várfal vette körül, amelynek ma csak igen romos maradványai állnak. A templom Világháború után ismét romlásnak indult, mivel a kommunista rendszer alatt raktárnak és juhakolnak használták. Adminisztrációs lelkészei: Bárdi Imre, Gudor András, Gudor Botond lelkipásztorok.
Jelenleg a Gyulafehérvári Református Egyházközség szórványa. Lélekszáma 2011-ben 10 személy. Az 1990 utáni földkérvényekkel az alvinci egyházközség visszakapott 13 hektár 10 ár kaszálót, 7 hektár szántót, 12 hektár erdőt. A református temető közel 2 hektáros területen fekszik. 2004-ben az alvinci templomot és tetőszerkezetét a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány és a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány fiatal önkénteseinek segítségével javították ki. Imaterme és parókiája 2011 júliusában tűzvész áldozata lett.
 
[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion Kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]


123


 

Készült a Szülőföld Alap támogatásával Honlap kivitelezése Szabo Zsolt