Főoldal|Az Egyházmegye története|Közösségek|Kapcsolat|Honlap térképTérkép
  • Gyulafehérvár
  • Alsómarosváradja
  • Boroskrakkó
  • Borosbocsárd
  • Borosbenedek
  • Magyarigen
  • Sárd
  • Vajasd
  • Marosszentimre
  • Alvinc
  • Borberek
    • Relatoria Borberek
  • Csóra
  • Abrudbánya
  • Verespatak
  • Zalatna
  • Tövis
  • Diód
  • Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)
  • Alsóorbó

Borberek

Borberek beomlott templomfödéme a közelmúltbanGótikus borbereki templomablak
A borbereki templomtoronyII. József katonai térképe
A templomszentély bordázatát összefogó zárókőBordaindítások és a természet együttes kompozicíója
A lefedett szentélyKilátás a borbereki templomablakból
A romos borbereki templomA beomlott templomhajóA padok helyén ma szeder nőBáró Alvinczi Gábor ezredes a borbereki nagy patrónusA szentély lefedése utánDacolva az idővelÖnkéntesek munka közben a hajófalak lefedésekorMegrepedt templomablakBorberek templomaÖnkéntesek munka közbenA templomtorony tönkrement sisakjaA hajófalak lefedéseBorberek lefedett szentélyeA XIV. századi Szent Lénárt templom lefedett szentélyeTemplomszentély bolthajtásaiA szentélyt és hajót elválasztó diadalívHarcban az idő fogávalDebreceni László rajza: ilyen volt  Borberek temploma...Borberek ősszelAz egykori Szent Lénárt templom messziről...Jobb jövőre várva...A lefedett templomszentélyMagasabbra a tetőt ácsok...A kukoricaföldbe ásott templomAz egykori zsindelyezés...A legfiatalabb önkéntes: Gudor NoémiHalhólyagos ablakmérmű BorberekenAz önkéntesek fedik a hajófalakatHaragos lett a borbereki égBorbereki szénaboglyákMunka közbenA toronyA templom a szentély lefedése utánA szentély támpilléreiBorberek 1950 előttA templomszentélyA szentélybe vezető diadalív a hajóból tekintve

Fotógaléria

(Összesen 45 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)


Vurpăr, Burgberg

Alvinc átellenében, a Maros jobb oldalán – Zebernyik vára alatt fekvő – település. 1248-ban Burgberg, 1320-ban Burgperg, 1342-ben Borpergh, 1421-ben Borberek, 1508-ban Burchperg, 1636-ban Vurpad néven szerepel az okiratokban. 1317-ben már volt temploma, ekkor a borbereki egyház jövedelmét évi 12 márkára, 1320-ban az üresedésben lévő plébánia jövedelmét 30 márkára becsülték. Középkori lelkészei közül 1361-ben Miklós, 1430-ban pedig Nicolaus Petri plébános neve ismert. Első temploma a XII–XIII. század fordulóján már elkészülhetett, ekkor érkeztek a környék szász telepesei (hospites). Egy 1492. évi oklevélből azt is tudjuk, hogy Szent Leonárd volt a templom védőszentje. Az oklevél szerint a borbereki Szent Leonárd-templom – Vincze Albert nevű – papja annak felszentelését kérte. 1451-ben több Fehérvár környéki plébános mellett a kolozsmonostori apát oklevele, Borbereki Antal nevű plébánosát is említette. Középkori magyar-szász lakói a reformáció idején a protestantizmus helvét ágát követték. A reformátusok 1590 körül alakítják ki egyházközségüket, nagy valószínűség szerint az alvinci vallásváltoztatások hatására. A XVI. századig szász és magyar település. Később a szászok elmagyarosodtak. Ezt a folyamatot az is jelezte, hogy 1510-ben ellentétek léteztek a szászok, németek, magyarok és szlávok között. A magyarok masszív jelenlétére utal az, hogy a XVII. században Borbereknek Magyar utcája is volt. 1635-ben a borbereki Polgárok rétje és Riholy mezeje dűlőnevek között utalás történik arra, hogy a mély temetőárok a borbereki templom mellett van, valószínűleg a Maros régi medrében.
XII. századi, a gótikus kor első erdélyi alkotásai közé tartozó temploma ma a Maros árterületén elhagyottan roskadozik. Szentélye szentélynégyszöggel csatlakozik a keresztboltozatos hajóhoz. Hajójának gótikus ablakai mindkét oldalon keskeny réssel nyílnak, mérmű nélküli trifóliumokkal. Belterületét az ablakok magasságáig feltöltötte iszappal és homokkal a Maros többször kiöntött árja. A XVI–XVII. században bővítették a templomot. Egykor erős várfal vette körül, de ebből ma már 3 méter várfal az iszap alatt van, a XX. század első felében csak másfél méter látszott ki belőle. Védműveinek nyomai ma alig kivehetőek. A kapubástyának kapuívezete is csak fél magasságra emelkedik ki a hordalékból. Tornya későbbi toldás. Kis harangja kisbetűs felirata mellett csonkán, 1475-re kiegészíthető dátum volt. Ez a harang Vajasdra került, majd onnan valamelyik Hunyad megyei református közösség kapta meg. 1658-ban megszenvedte a tatárok ostromát.
1690 után lelkésze az egykori bázeli peregrinus Krízbai Tóbiás volt. A XVII. század végén és XVIII. század elején itt lakott a református Alvinczi család. Alvinczi Péter (1631-1701) egyike azoknak a kiemelkedő jogászoknak, akik az Alvincziana Resolutió (1693. május 14) törvényi hátterével a Leopold által kiadott Diplomát szerkesztették, és ezzel a Fejedelemség protestánsainak védelmét biztosították, a Habsburg uralom alá kerülő Erdélyben. Alvinczi József báró (1735-1810) ezredes a napóleoni háborúk osztrák megbízottjaként harcolt, és az osztrák haderő reformját indítványozta. Ugyancsak Borberek szülötte Inczédy - Icsevics (később Jósinczi) József (1688-1750) marosvásárhelyi ítélőmester, főkonzisztóriumi tag, magyarigeni gondnok és birtokos. A Borbereken tulajdonos Inczédy Gergely, és felesége, Inczédy Kata megtagadta a dézsmanegyed lelkésznek járó befizetését. Erre Keszeg Imre, 1743 után tevékenykedő lelkész, így reagált: „most már annyira megkevesedett Borberekben a quarta, hogy a szegény prédikátoroknak vagy paraszti munkára, vagy koldulásra kell magát adni […] 53 kalangya búzánál több bé nem jött.”


12


 

Készült a Szülőföld Alap támogatásával Honlap kivitelezése Szabo Zsolt