Főoldal|Az Egyházmegye története|Közösségek|Kapcsolat|Honlap térképTérkép
  • Gyulafehérvár
  • Alsómarosváradja
  • Boroskrakkó
  • Borosbocsárd
  • Borosbenedek
  • Magyarigen
  • Sárd
  • Vajasd
  • Marosszentimre
  • Alvinc
  • Borberek
    • Relatoria Borberek
  • Csóra
  • Abrudbánya
  • Verespatak
  • Zalatna
  • Tövis
  • Diód
  • Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)
  • Alsóorbó

Borberek

Borberek beomlott templomfödéme a közelmúltbanGótikus borbereki templomablak
A borbereki templomtoronyII. József katonai térképe
A templomszentély bordázatát összefogó zárókőBordaindítások és a természet együttes kompozicíója
A lefedett szentélyKilátás a borbereki templomablakból
A romos borbereki templomA beomlott templomhajóA padok helyén ma szeder nőBáró Alvinczi Gábor ezredes a borbereki nagy patrónusA szentély lefedése utánDacolva az idővelÖnkéntesek munka közben a hajófalak lefedésekorMegrepedt templomablakBorberek templomaÖnkéntesek munka közbenA templomtorony tönkrement sisakjaA hajófalak lefedéseBorberek lefedett szentélyeA XIV. századi Szent Lénárt templom lefedett szentélyeTemplomszentély bolthajtásaiA szentélyt és hajót elválasztó diadalívHarcban az idő fogávalDebreceni László rajza: ilyen volt  Borberek temploma...Borberek ősszelAz egykori Szent Lénárt templom messziről...Jobb jövőre várva...A lefedett templomszentélyMagasabbra a tetőt ácsok...A kukoricaföldbe ásott templomAz egykori zsindelyezés...A legfiatalabb önkéntes: Gudor NoémiHalhólyagos ablakmérmű BorberekenAz önkéntesek fedik a hajófalakatHaragos lett a borbereki égBorbereki szénaboglyákMunka közbenA toronyA templom a szentély lefedése utánA szentély támpilléreiBorberek 1950 előttA templomszentélyA szentélybe vezető diadalív a hajóból tekintve

Fotógaléria

(Összesen 45 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)

A templom a XVIII. században számos baja akadt. Segélykérését azzal támasztotta alá, hogy a sáskajárás mellett: „Borbereki Szegény Ekklésiánk régtől fogva leomlott tornyát felépítteni, és ruinázott templomát restaurálni hozzá fogott.” A XVIII. században még református anyaegyház és temploma is a református egyházé. Életét azonban anyagi nehézségek között élte, hiszen 1740-ben épült parókiája már a korai romlás jeleit mutatta, mestergerendája megpattant. XVIII. századi lelkészeit is ismerjük. Keszeg Imre 1755-ben bekövetkezett halála után lelkésze Ajtai Mihály lett. Keszeg Imre, akit a gyulafehérvári parciális zsinat 1755. február 19-én szentelt fel, a hazafelé vezető úton lázas lett, majd másnapra, február 20-ra meghalt. Temetése 1755. február 23-án volt. A település lelkészi állását a Széki Teleki László udvarából származó lelkész, Ajtai Mihály pályázta meg. Az 1755. május 28-án tartott tövisi parciális zsinat ilyen minőségében szentelte fel. Ajtai Mihály az egyházmegye megbecsült főjegyzőjeként is tevékenykedett.  Az 1784-ben kirobbant, Horea-féle parasztfelkelésben súlyos veszteségek érték. A lázadás 1784. november 6-11 között érte a Maros menti kis települést. 
1848-1849-ben megállapítást nyert, hogy: „a templom és harangok rendben vannak, de a papi és oskolatanítói házak összeromboltattak”. A forradalom következtében akkori lelkésze, Péterffy László elmenekült, akit a vizitációs bizottság annak ürügyén hívott vissza, hogy: „a kormány intézkedései által most már bátorsággal lehet Borbereken lakni.” Ekkor 108 egyháztagja volt a településnek, de „a belháború alatt megöletett 7 férfi”. Borberek levéltárát a forradalom alatt Alvincen helyezték biztonságba. A borbereki egyház a forradalom utáni életet 1850-ben kezdte meg, újonnan választott lelkészével, valójában kevés emberáldozattal, de mégis romok között.
Borberek utolsó helyben lakó lelkésze az itt született Tankó József volt. Ő 1919-től kezdve gondos lelkipásztorként szemlélte végig közössége szórványosodását, amely ellen mindvégig harcolt. 1934-ben megállapítást nyert, hogy a templom és torony teteje siralmasan rongált, kerítése teljesen bedőlt és a templomot körbenőtte a dudva. Kisenyed ügyét is szolgáló lelkipásztorát, Tankó Józsefet 34 éves szolgálata után 1956. július 4-én temették el Alvincen, mint az utolsó helyben lakó borbereki lelkészt.
1964-ben Borberek temploma használaton kívülivé lett. „Borberek, mint szórvány szintén Alvinchez tartozik. Ősi műemléktemploma árván áll, istentiszteletet nem tartanak benne. Az a pár még élő hívünk a vinci templomba jár át.” Mennyezete beszakadt, templomkertjében kukoricás van. Hajójának ácsolt és zsindelyezett tetőszerkezetét, valamint a hajófalak lefedését és a templomkörnyék tisztítását Sarkadi Márton mérnök úr vezetésével a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány (vezetője Horvát Ákos) önkéntes fiataljai végezték el. Ma hívek nélküli romtemplom. A Gyulafehérvári Református Egyházközség szórványa. Visszakapott egyházi területek: 24,72 hektár legelő, illetve kaszáló. Az elhanyagolt temetőkert még létezik.
 
[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion Kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]
 



12


 

Készült a Szülőföld Alap támogatásával Honlap kivitelezése Szabo Zsolt