Borberek

A templom a XVIII. században számos baja akadt. Segélykérését azzal támasztotta alá, hogy a sáskajárás mellett: „Borbereki Szegény Ekklésiánk régtől fogva leomlott tornyát felépítteni, és ruinázott templomát restaurálni hozzá fogott.” A XVIII. században még református anyaegyház és temploma is a református egyházé. Életét azonban anyagi nehézségek között élte, hiszen 1740-ben épült parókiája már a korai romlás jeleit mutatta, mestergerendája megpattant. XVIII. századi lelkészeit is ismerjük. Keszeg Imre 1755-ben bekövetkezett halála után lelkésze Ajtai Mihály lett. Keszeg Imre, akit a gyulafehérvári parciális zsinat 1755. február 19-én szentelt fel, a hazafelé vezető úton lázas lett, majd másnapra, február 20-ra meghalt. Temetése 1755. február 23-án volt. A település lelkészi állását a Széki Teleki László udvarából származó lelkész, Ajtai Mihály pályázta meg. Az 1755. május 28-án tartott tövisi parciális zsinat ilyen minőségében szentelte fel. Ajtai Mihály az egyházmegye megbecsült főjegyzőjeként is tevékenykedett.  Az 1784-ben kirobbant, Horea-féle parasztfelkelésben súlyos veszteségek érték. A lázadás 1784. november 6-11 között érte a Maros menti kis települést. 

1848-1849-ben megállapítást nyert, hogy: „a templom és harangok rendben vannak, de a papi és oskolatanítói házak összeromboltattak”. A forradalom következtében akkori lelkésze, Péterffy László elmenekült, akit a vizitációs bizottság annak ürügyén hívott vissza, hogy: „a kormány intézkedései által most már bátorsággal lehet Borbereken lakni.” Ekkor 108 egyháztagja volt a településnek, de „a belháború alatt megöletett 7 férfi”. Borberek levéltárát a forradalom alatt Alvincen helyezték biztonságba. A borbereki egyház a forradalom utáni életet 1850-ben kezdte meg, újonnan választott lelkészével, valójában kevés emberáldozattal, de mégis romok között.

Borberek utolsó helyben lakó lelkésze az itt született Tankó József volt. Ő 1919-től kezdve gondos lelkipásztorként szemlélte végig közössége szórványosodását, amely ellen mindvégig harcolt. 1934-ben megállapítást nyert, hogy a templom és torony teteje siralmasan rongált, kerítése teljesen bedőlt és a templomot körbenőtte a dudva. Kisenyed ügyét is szolgáló lelkipásztorát, Tankó Józsefet 34 éves szolgálata után 1956. július 4-én temették el Alvincen, mint az utolsó helyben lakó borbereki lelkészt.

1964-ben Borberek temploma használaton kívülivé lett. „Borberek, mint szórvány szintén Alvinchez tartozik. Ősi műemléktemploma árván áll, istentiszteletet nem tartanak benne. Az a pár még élő hívünk a vinci templomba jár át.” Mennyezete beszakadt, templomkertjében kukoricás van. Hajójának ácsolt és zsindelyezett tetőszerkezetét, valamint a hajófalak lefedését és a templomkörnyék tisztítását Sarkadi Márton mérnök úr vezetésével a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány (vezetője Horvát Ákos) önkéntes fiataljai végezték el. Ma hívek nélküli romtemplom. A Gyulafehérvári Református Egyházközség szórványa. Visszakapott egyházi területek: 24,72 hektár legelő, illetve kaszáló. Az elhanyagolt temetőkert még létezik.