Vajasd
Fotógaléria
(Összesen 11 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)
1861. március 10-én hívták meg a nagyenyedi tanító Tókos Sándor lelkipásztort, aki 1907-ig szolgált a gyülekezetben. 1894-től Tóokos Jenő lett a gyülekezet segédlelkésze, akit a későbbiekben a közösség rendes lelkészének is meghívtak. Tókos Sándor az Egyházmegye esperese is volt 1880-1896 között. 1908-ban a templom újra leégett, harangjai leestek, elrepedtek és megolvadtak. Ekkor égett el az a harmónium is, amely a korábbi, Kolonics István által 1872-ben épített 105-ik orgonáját helyettesítette. 1909-ben Lőrinczi Árpád lett a lelkésze, aki hivatalát 1925. március 29-ig töltötte be. Őt követte a már említett Toókos Jenő, aki az 1925. július 26-án szervezett lelkészválasztás után, 1939-ig, a két világháború között volt a település lelkésze. Megválasztása után Benedek Károly alvinci esperes iktatta be szolgálatába. 1928-ban a Gyulafehérvári Református Egyházmegye ötödik legnagyobb gyülekezete volt. Két tanerős református felekezeti iskolája létezett. Ez a felekezeti iskola már a XIX. században is működött, hiszen 1844-ban már ismerjük a tanító fizetését. A gyülekezet régi szokása volt a presbitérium karácsonyi kántálása, amellyel a gyülekezet költségeit fedezték. A gyülekezet a II. Világháború alatt hívta meg Czira Lászlót, aki Tövisre való távozásáig a településen szolgált. 1939. június 4 és 1961. október 29 között volt a közösség lelkésze. A II. Világháború idején A lelkészt azért idézték haditörvényszék elé, mert a híveitől való, június 8-10-én történt gabonarekvirálás adatait az 1942. július 2-án tartott istentisztelet után összeírta.
Egy – Czira Lászlól származó – régi anyakönyvi bejegyzés szerint: „1943 év november, amikor a magyaroktól elrekvirálták a marhákat.” Ekkor adták cserébe a 3 kg-os iskolai csengettyűt a borbereki egyháznak, míg 1954 augusztusában Vajasd megkapta a borbereki középkori, 150 kg-os nagyharangot. 1950-ben a hívek önkéntes adományokkal tartották fenn az Egyházat, mivel: „a lelkészi javadalmúl szolgáló egyházi földek állami tulajdonba mentek át.” Czirát követte 1962. január 21- 1973. április 29 között Lőrincz Zoltán lelkész, aki később újabb lelkészi állomására, Felenyedre távozott. Az ő lelkészkedésének idején, 1967-ben javította ki a közösség műemléktemplomát. 1973. október 14-től 2006 őszéig Sípos Szabolcs volt a gyülekezet lelkésze. Őt követte Bartos Károly 2007 májusától 2008-ig, majd 2008. december 1-től, Orbán Csaba lett a lelkész. 2009-2010 között javította templomát a gyülekezet, Vas Ferenc főgondnok, majd Tamás Imre főgondnok, és Sípos Béla gondnok hivatali idejében. Jelenleg majdnem önálló lelkésszel rendelkező, 445 tagot számláló magyar református közössége van. Egyházi vagyonát részben visszakapta. 5 hektár területet a régebbi 10-ből a Rétek nevű helyen kapott vissza, amely ma szántó. Az egykori Zálogos helyen levő malomárok helyett az út mentén 5 hektár új területet kapott, amelyet a gyülekezet eladott. A vajasdi közbirtokosság területéből birtokol 7,5 hektár legelőterületet a bilagi Körtélyesben. Régi birtokai közül a Zálogosban és Rétekben levő terület maradt meg.
[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion Kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]