A kommunizmus alatt (1948-1989)
A kiöregedés, asszimiláció (vegyes házasságok) súlyos következményeire hívta fel a figyelmet Makkai Endre lelkész, aki missziói jelentésében rávilágít két tényre: sok gyülekezet kihalófélben van az öregek, egykék miatt, csak a papgyermekek jelentik az ifjúságot, másrészt össze kell írni, és újracsoportosítani kell a művelődési-anyagi értékeket. A megfélemlítés azonban ismételten napirenden volt. 1946. júliusában Magyarigenben meggyalázták a temetőt. 1957 júliusában az esperesi vizitáció szomorúan számolt be arról, hogy Vingárdon és Pókafalván a papilakást és a templomot meggyalázták és megrongálták. Marosszentimre esetében a vizitáló és istentiszteletet tartó esperes szomorú állapotokra panaszkodott. 1968-ban a zalatnai temető sírköveit gyalázták meg. Nem vitás, hogy a rossz közhangulat volt az egyik oka a sűrű kiköltözéseknek is. Emiatt következményszerű az, amit Boroskrakkó és Diód gyülekezeteiről írtak, hogy: „templomai épek, de elnéptelenedtek.” 1977-ben a volt Gyulafehérvári Egyházmegye elpusztult közösségeiről így írt az esperes: „11 olyan templomunk van, amelyekben az elnéptelenedés miatt, csak a vizitációs bizottság kiszállásának alkalmával tartottunk rövid istentiszteletet: Marosnémeti, Körösbánya, Borberek, Pókafalva, Alvinc, Herepe, Diód, Boroskrakkó, Verespatak, Marosszentimre, Nagypestény, Kisenyed-Vingárd. Az elnéptelenedett templomaink egyházmegyénkben dicsőséges múltunkról és szomorú jelenünkről beszélnek ékesebben és megrendítőbben, minden emberi szónál.”
Az 1990 után utáni történelmi indokolással elindult egyházmegyei újrafelosztás teljesen erőtlenül találta az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegyét. Ennek egykori gyülekezetei elnéptelenedve, templomai összeomolva, területei eladva élték meg az 1990-es évek változásait. A Gyulafehérvári Egyházmegye már nem volt kivel, és kinek kérje önállóságát. Beolvadt a Nagyenyedi Egyházmegyébe, amelynek első esperesét a hegyaljai Magyarigen adta Szegedi László személyében.
[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]