XVII. század
A Gyulafehérvári Református Egyházmegye életében meghatározó jelentőségű volt a Sárospataki Református Kollégium, gyulafehérvári megtelepedése. A Sárospatakról érkezett, képzett tanári kar egyszerre hozott fejlődést, és megnagyobbodott felelősséget a környékbeli reformátusainak számára. Az 1671. október 20-án, a Báthory Zsófia (1629-1680) által elfoglalt sárospataki főiskola számára a tatárjárás után üresen maradt, de gyorsan kijavított gyulafehérvári iskolai épületek épp kapóra jöttek. A Bethlen Kollégium Enyedre való költözése megengedte azt, hogy 1672. szeptember 28-án I. Apafi Mihály fejedelem: szállást, tanulási lehetőséget, és menedéket biztosítson az elűzött sárospatakiaknak. Buzinkai Mihály (1620-1683) és Pósaházi János (†1686) tanárok tevékenysége által a Sárospataki-Gyulafehérvári Kollégium az Enyeden tevékenykedő Bethlen Kollégium valódi konkurenciája lett. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye élvezhette legkorábban a sárospatakiak által először meghonosított ünnepi legációk pozitív hozadékát.
Bár már 1691. december 4-én Leopold császár kiadta a Diploma Leopoldinumot, Erdély Habsburg integrációja nem zárta le, hanem csak bevezette a Gyulafehérvári Református Egyházmegye XVIII. századi megpróbáltatásainak sorát. A II. Rákóczy Ferenc vezette szabadságharcban több magyarigeni gyülekezeti tag „a németek által lemészároltatott.” Nem meglepő, hogy Pelsőczi János esperes, későbbi református püspök, miután Tiege és Rabutin labancai kétszer tették tönkre gyülekezetét, így jellemezte korát, hogy: „Eléggé meg sem gyászolható és siratható, véres, lángos, tüzes, hamvas, kormos, példa nélkül való veszedelme.” volt Erdélynek.A XVIII. században a Gyulafehérvári Református Egyházmegye megváltozott politikai, egyházi és gazdasági körülmények között kellett életét újraszerveznie. Mégis a kuruc szabadságharc utáni események viszonylagos visszaesésről, majd fejlődésről tanuskodnak.
[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]