XVIII. század

Magyarigen és Sárd mellett található Celna település, amely akkor román jobbágyfalunak számított. Nevét az ismeretlenségből a széki Teleki család emelte ki, hiszen ott volt széki Teleki László (1710-1778) kúriája. Gróf Teleki László felesége gróf Teleki Lászlóné, született Ráday Eszter (1716-1764) volt az, aki gróf Árva Bethlen Katával (sógornőjével) együtt az erdélyi Fejedelemség egyik legműveltebb nemesasszonyának számított. A grófnő édesapja id. Ráday Pál és édesanyja Kajali Klára, örököseként igen értékes könyvgyűjteményt mondhatott magáénak. Magyarországról örökölt könyvalapját maga is fejlesztette, annak érdekében, hogy celnai udvarházában a művelődésnek is kiemelkedő szerepet biztosítson. Bod Péter külön kiemelte pedagógiai készségét, és olvasottságát, amelyet gyermekeinek neveltetésében használt fel. Celnai könyvtárának összeírása már Gernyeszegen történt meg. A sárdihoz hasonlóan Bod Péter készítette el ennek a celnai könyvtárnak is a könyvjegyzékét, munka melyet a nagyszebeni főkonzisztóriumi lelkész, Málnási László (1722-1797) egészített ki. Azokat a könyveket, amelyeket Málnási László már nem rendszerezhetett, Bod Péter foglalt jegyzékbe. Így készült el a könyvlajstrom kiegészítése. Bod Péter nem véletlenül hasonlította Teleki Eszter tudományát „káptalanhoz”, majd pedagógiai érzékét olyan „anyai tudományhoz, mely aranylánc gyanánt van a gyermekek nyaka körül”. Az összeírt 244 kötet és a nagyszerűen betöltött anyai és mecénási szerep Teleki Esztert az erdélyi magyar református nagyasszonyok sorába emelte. 

Teleki Eszter fiának, Teleki Józsefnek (1738-1796) neveltetését Bod Péterre bízta. Ezt a feladatot Bod Péter a humaniórákra való tanítás által oldotta meg, a magyarigeni „oskolaházban.” A matematikai-mérnöki tantárgyakat a Habsburgok későbbi erdélyi hadmérnöke Carol von Magdeburg tanította az ifjú grófnak. A fiatalember egyháztörténeti és teológiai oktatását Bod, Turretini svájci tankönyve alapján oldotta meg, amely abban a korban egyike volt a legmodernebbeknek. Bármennyire méltatlannak tűnne a „celnai akadémia” cím, amellyel Teleki József fiatalkori taníttatását illeték, ez tette le a későbbi nemesi karrier alapjait. A teológia, történelem és mathesis tág horizontot biztosított a későbbiekben oly fontos pályát befutó Teleki Józsefnek. Bod Péter magyarigeni domidoctus pedagógiája volt az, amely a fiatal grófot Európára, nyelvekre és népének megbecsülésére tanította.

A XVIII. század hegyaljai története, tehát nem egy periferikus, hálátlan eseménysorozat, hanem egy jól körülhatárolható művelődéstörténeti rész, amely nélkül a könyvtár-eszmetörténete, az erdélyi urbanizáció és az ezzel kapcsolatos nemesi migráció nehezen érethető meg, sőt esetenként félreértelmezhető. Ez alól a folyamat alól sem az Egyházmegye, sem a lelkészi kar nem tudott függetlenedni. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye életében ez jelentette azokat a mindennapokat, ahova a peregrinációjából a lelkészi kar hazaérkezett, és amelynek segítségével művelt lelkészként megvalósíthatta önmagát. A megváltozott demográfia helyzet és a súlyosbodó erdélyi szociális gondok változásokat idéztek elő a hegyaljai reformátusság életében. A XVIII. század végének és XIX. század első felének meghatározó momentuma volt a magyar − román hegyaljai együttélés, amely társadalmi − etnikai − egyházi konfliktusokkal telítettként nyílvánult meg. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye eltűnésének okai között tarthatjuk számon azokat az eseményeket, amelyek Erdély történelme szempontjából is meghatározó jellegűek voltak. A demográfiai helyzet változásával és a román nemzeti ébredés felgyorsulásával arányosan jelentkeztek azok a társadalmi feszültségek, amelyeket a Gyulafehérvári Református Egyházmegye életét visszafordíthatatlanul befolyásolták..