Borosbocsárd

A cukorsüveg formájú Kecskekő 1078 m. magas szirtjén a Kecskés vár évezredeken át a vidék őreként szolgált. Már Kr.e. I. században említették Consolatio ad Liviam műben, de a Ptolemeus féle ókori térképen is Apoulon várát a Kecskekő erősségében vélik felismerni a történészek. A dákok kisebb erődítménye után, már a rómaiak is ide építették egyik erődítményüket (castrumukat). A Kecskekő középkori vára kevésbé volt jelentős, annak ellenére, hogy onnan a Maros középső folyását ellenőrizni lehetett. A XV. századi lebontását az motiválta, hogy rablólovagok váraként szolgált. A Dózsa felkelés idején, Várday katolikus püspök vára volt. Ekkor ez történt: „A köznép megszállotta Kecskés királyi várat, s onnan a szomszéd falvakba járt égetni, rabolni és fosztogatni. A nemesek megtámadták ezt a várat és Fodis Tamást, a ki tiltakozott az ellen, hogy onnan most már az ő fegyvereik pusztítsák birtokait, ártatlanul meggyilkolták. Hogy tehát ez a vár továbbra is a latrok barlangja és a szökevények menedéke ne legyen, a király az ország főurainak és főpapjainak érett megfontolással tett tanácsára elhatározta és megparancsolta, hogy Kecskés várát le kell rontani, bástyáit és tornyait pedig le kell hordani. Ez a vár Gyulafejérvár és Tövis között, Borosbocsárd felett, a Maros jobb partján feküdt. A nép azt hiszi, hogy valaha Tündér Ilona vára volt. A sziklacsúcson levő romjai közt a Basta elől futók még 1603-ban is menedéket kerestek s meredek oldalán kisebb ellenség fölhatolását egyszerű kődobálással még talán most is vissza lehetne tartani.” A reformáció korában még mindig katolikus érdekeltségű, mert Borosbocsárdot 1596-ban Báthory Zsigmond, Náprági Demeter püspöknek adományozta. Itt tartották 1710-ben azt a református zsinatot, ahol Vásárhelyi István, küküllővári lelkész köré tömörült főkonzisztóriális rendszer hierarchikus törekvéseit ellenző lelkészek zajosan nyilvánultak meg.

Középkori temploma a XX. századig még állt. Az utolsó két évszázadban a hívek fogyatkozása miatt a templom rommá vált a körülvevő kőfallal és a különálló haranglábbal együtt. Magyar lakossága a reformáció idején protestánssá lett, a templommal együtt. Egyházi életét a református püspöki uradalom bocsárdi jelenléte határozta meg. A borosbocsárdi püspöki birtok a híres Ghillányi Hujetner/Humer Jakab és Gergely testamentáris hagyatékából került át a Református Egyház tulajdonába. A birtok tulajdonviszonyairól szóló iratcsomót a Kolozsvári Református Levéltár őrzi. Az erdélyi Református Egyház Ghillányi Jakab 1674 január 4 előtt bekövetkezett halála után lett a birtok tulajdonosa. A birtok átadása helyett Ghillányi özvegye, ApafiAnna megtagadta a végrendelet végrehajtását, bízva bátyja és a főurak támogatásában. 1679. június 4-én az alvinci zsinaton Tofeus Mihályt, I Apafi Mihály udvari lelkésze lett az új püspök. Tofeus megindította a hagyatéki keresetet. 1679. június 29-én megtörtént Ghillányi Humer Jakab birtokának átruházása. Apafi Anna kiegyezési ajánlatot tett az egyháznak, de az nem fogadta el. Tofeus válaszként 1679. júniusában, a Gyulafehérvárott ülésező Országgyűlés utolsó napján Apafi, és néhány befolyásos református tanácsúr jelenlétében, védőbeszédet tartott az özvegy és támogatói ellen. Még az egyházi átkot is kilátásba helyezte. Ezek után a fejedelem és a főurak ajánlatára Apafi Anna kiegyezett az egyházzal és a hagyaték őt megillető részét átadta. A Ghillányi hagyaték borosbocsárdi birtoka, Dési Jánosné, Szárászi Ilonától került megvásárlásra 1668. november 23-án 1340 forintért, míg a gyulafehérvári belső és külső telkek és épület 1646. március 28-án kerültek a Ghillányi család birtokába. A Gyulafehérvár környéki birtokok közé tartozott Ghillányi Gergely 1654. július 2-án megerősített sárdi lakóháza és jószágai is. Ezeknek a jószágoknak az igazgatására a református püspök Borosbocsárdon egy udvarházat létesített, amelynek felügyeletével az udvarbíró mellett a helyi református lelkészt is megbízták. A településen a XVIII. században még jól működő püspöki birtokokat igazgató kúriát találunk: „in Curia seu Domo Nobiliari Clarissimi ac Reverendissimi Domini Johannis L. Borosnyai, Ecclesiarum in Principatu Transilvaniae Reformatarum Superattendentis. A püspöki birtokUrbáriumát Bonyhai Simon György püspök készítette el 1728-ban.