Főoldal|Az Egyházmegye története|Közösségek|Kapcsolat|Honlap térképTérkép
  • Gyulafehérvár
  • Alsómarosváradja
  • Boroskrakkó
    • Relatoria Boroskrakkó
  • Borosbocsárd
  • Borosbenedek
  • Magyarigen
  • Sárd
  • Vajasd
  • Marosszentimre
  • Alvinc
  • Borberek
  • Csóra
  • Abrudbánya
  • Verespatak
  • Zalatna
  • Tövis
  • Diód
  • Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)
  • Alsóorbó

Boroskrakkó

Boroskrakkó- XIII. századi templomBroskrakkó-templomerőd
II. József katonai térképeBoroskrakkó légifelvétel
Boroskrakkó templomtor nyaBoroskrakkó szentély
Boroskrakkó románkori kapuzatBoroskrakkó templomablak
Boroskrakkó templombelsőBoroskrakkó keresztelőmedenceBroroskrakkó befalazott vakárkádokAz Ágoston Sándor Alapítvány önkéntesei Boroskrakkóban.A szentély külsején levő felirat: Ulricus et MariaBoroskrakkó légifelvétel2005 templomtorony zsindelycseréjeBoroskrakkó az 1848 októberében  elpusztult magyarok rendőrség melletti tömegsírjaErődítmény XVI. századHegyaljai naplementeKrakkói dombok télenÁgoston Sándor Alapítvány önkénteseiAz Ágoston Sándor és Bod Péter Alapítvány önkénteseiBoroskrakkó XVI. századi sarokbástyaBoroskrakkó- vasazott templomkapuBoroskrakkói templomtoronyAlapítványi önkéntesek BoroskrakkóbanBoroskrakkó légifelvételBoroskrakkó - légifelvételBoroskrakkó télenRománkori kapuzat BoroskrakkóTönkrement sírkő a boroskrakkói temetőbenBoroskrakkó- középkori sekrestyebejáratRománkori kockafejezetes oszlopfők BoroskrakkóbanZárókő a szentélyben - BoroskrakkóKőtumba a borokrakkói temetőben

Fotógaléria

(Összesen 34 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)

 A parókiát csak 1853-ra javították ki, amikor az egyházközség még a magyarigeni lelkész felügyelete alatt volt. A felügyelet 1860 után szűnt meg, amikor 1861-ben Boroskrakkó önálló lelkészt választhatott Bodor Lőrinc személyében. Az újrakezdés ideje volt ez, amikor a tanítói és a lelkészlakást a korábbi rongálások miatt alaposan ki kellett javítani. Ehhez jövedelmet főleg a taxás helyek, és a kiterjedt erdőbirtokon való gazdálkodás biztosított. Így kerülhetett sor arra 1885. október 4-én, hogy a magyar közösségtől a korábban őt tönkretevő Axente Sever fizetés ellenében makkoltatási jogot kapjon a reformátusok erdejében. Bodor Lőrinc lelkipásztori szolgálata elhalálozás folytán 1886-ban szűnt meg, amikor három éves beszolgálás után 1899. június 1 től az új lelkipásztor Sebestyén Ferenc lett. A XX. század elején előbb Vajasdhoz, majd Magyarigenhez kapcsolták és ezzel filia (leányegyház) lett. 1910-ben 1432 lakosából 1315 volt román és 114 magyar anyanyelvű; 996 ortodox, 318 görög katolikus, 82 református és 25 zsidó vallású. 1902 után az egyház hívei és a környéken élő nemesség adományaiból tartotta fenn magát. A boroskrakkói egyházat 1918. november 4-én érte el az első világháború végén kitört forradalmi láz pusztítása. Miután a helyi lakosok megtámadták Teleki László udvarházát és elkergették annak utolsó szolgálóit-adminisztrátorát is, tönkretették a református parókiát. 
1922-ben újabb és végzetes csapás érte a borokrakkóiakat, akik a szőlőbirtokok műveltetéséből tarthatták fenn magukat. Az új román agrárreform következményeképp: „az agrárbizottság összes egyházi, tanítói és iskolai földeinket elvette.” 1922. augusztus 12-én a megyei Agrárbizottság, minden előzetes tárgyalás nélkül egyszerűen kijelentette a beidézett egyházi elöljáróság előtt, hogy: „mivel az egyházközségnek 1918-ban nem volt meg a református iskolája, és mivel az egyháznak nincs meg a 300 lelke, a papi kanonika portion kívül, minden egyházi és iskolai fekvőséget kisajátított a román állam részére [….] 14 hold szántót [….] 72 hold erdőt. Sőt ez nem volt elég, 1924-ben a lelkészi kanonikát képező 10 holdnyi területből is elvettek 3 holdat [….] Az egyházközség derék lelkésze minden lehetőt megtett a földek megmentésére, sikertelenül.’ Mégis, 1923-ban a temető mellett új harangozói lak építésének fogott neki az Egyház, amelyet Bartha Gyula boroskrakkói vincellér, Bürger Albert földbirtokos és a zilahi Seres Béla támogatott. 1925-ben hívei már többnyire a nemesi udvarokban dolgozó cselédek voltak. Református felekezeti iskolája – tanköteles diákok hiányában – 1926-ban szűnt meg. 1929-ben Makkai Sándor püspök azt írta jelentésében, hogy „már alig-alig tarthatja fenn a derék lelkipásztor az élet szikráját a krakkói egyházban.” Utolsó, helyben lakó lelkipásztora Pataky Pál lett, aki a kolozsvári Teológiáról 1934-ben került Boroskrakkóba. Az ő lelkészsége alatt került sor a templom és parókia javítására, azon agrárkötvények eladása révén, amelyeket Boroskrakkó a kisajátítás után kapott. 1938-ban írta lelkésztársaiknak: „41 magyar kálvinista lélek könyörgő szavát kiáltjuk hozzátok: Jöjjetek segítségünkre, mentsétek meg a XIII. századbeli műemlék templomunkat. Ne engedjétek bezárulni örökre hajlékunk kapuját.” Pataky Pál 1940. október 27. után Búzásbocsárdra, szülőfalujába távozott, ahol haláláig lelkészkedett. 1944-ben a parókiára orosz katonákat szállásoltak el, akik jegyzőkönyvének lapjait alaposan tönkretették. 1940-1941-ben Rus Amfilohie volt harangozó a harangozói lakást és telket a Vasgárda segítségével törvénytelenül próbálta kisajátítani. Mivel ez nem sikerült, és az egyházközség is pert indított, az államosítást az 1948-ban hatalomra kerülő kommunistákkal intézte el. 1956. július 1-jén a boroskrakkói és borosbenedeki társegyházközségeket szórvánnyá minősítették. Református szempontból 1957-re mindkét település elnéptelenedett. Ez csak előszele volt a kommunista hatóságok államosítási törekvéseinek, ezek 1949. március 26-ig kisajátították az egyház maradék földjeit, kaszálóit, szőlőit, és borpince felszerelését. A templom épületét a bukaresti Műemlékügyi Hatóság restauráltatta 1961-1967 között, Radu Heitel és Bágyuj Lajos vezetésével.


12345


 

Készült a Szülőföld Alap támogatásával Honlap kivitelezése Szabo Zsolt