Boroskrakkó

 A parókiát csak 1853-ra javították ki, amikor az egyházközség még a magyarigeni lelkész felügyelete alatt volt. A felügyelet 1860 után szűnt meg, amikor 1861-ben Boroskrakkó önálló lelkészt választhatott Bodor Lőrinc személyében. Az újrakezdés ideje volt ez, amikor a tanítói és a lelkészlakást a korábbi rongálások miatt alaposan ki kellett javítani. Ehhez jövedelmet főleg a taxás helyek, és a kiterjedt erdőbirtokon való gazdálkodás biztosított. Így kerülhetett sor arra 1885. október 4-én, hogy a magyar közösségtől a korábban őt tönkretevő Axente Sever fizetés ellenében makkoltatási jogot kapjon a reformátusok erdejében. Bodor Lőrinc lelkipásztori szolgálata elhalálozás folytán 1886-ban szűnt meg, amikor három éves beszolgálás után 1899. június 1 től az új lelkipásztor Sebestyén Ferenc lett. A XX. század elején előbb Vajasdhoz, majd Magyarigenhez kapcsolták és ezzel filia (leányegyház) lett. 1910-ben 1432 lakosából 1315 volt román és 114 magyar anyanyelvű; 996 ortodox, 318 görög katolikus, 82 református és 25 zsidó vallású. 1902 után az egyház hívei és a környéken élő nemesség adományaiból tartotta fenn magát. A boroskrakkói egyházat 1918. november 4-én érte el az első világháború végén kitört forradalmi láz pusztítása. Miután a helyi lakosok megtámadták Teleki László udvarházát és elkergették annak utolsó szolgálóit-adminisztrátorát is, tönkretették a református parókiát. 

1922-ben újabb és végzetes csapás érte a borokrakkóiakat, akik a szőlőbirtokok műveltetéséből tarthatták fenn magukat. Az új román agrárreform következményeképp: „az agrárbizottság összes egyházi, tanítói és iskolai földeinket elvette.” 1922. augusztus 12-én a megyei Agrárbizottság, minden előzetes tárgyalás nélkül egyszerűen kijelentette a beidézett egyházi elöljáróság előtt, hogy: „mivel az egyházközségnek 1918-ban nem volt meg a református iskolája, és mivel az egyháznak nincs meg a 300 lelke, a papi kanonika portion kívül, minden egyházi és iskolai fekvőséget kisajátított a román állam részére [….] 14 hold szántót [….] 72 hold erdőt. Sőt ez nem volt elég, 1924-ben a lelkészi kanonikát képező 10 holdnyi területből is elvettek 3 holdat [….] Az egyházközség derék lelkésze minden lehetőt megtett a földek megmentésére, sikertelenül.’ Mégis, 1923-ban a temető mellett új harangozói lak építésének fogott neki az Egyház, amelyet Bartha Gyula boroskrakkói vincellér, Bürger Albert földbirtokos és a zilahi Seres Béla támogatott. 1925-ben hívei már többnyire a nemesi udvarokban dolgozó cselédek voltak. Református felekezeti iskolája – tanköteles diákok hiányában – 1926-ban szűnt meg. 1929-ben Makkai Sándor püspök azt írta jelentésében, hogy „már alig-alig tarthatja fenn a derék lelkipásztor az élet szikráját a krakkói egyházban.” Utolsó, helyben lakó lelkipásztora Pataky Pál lett, aki a kolozsvári Teológiáról 1934-ben került Boroskrakkóba. Az ő lelkészsége alatt került sor a templom és parókia javítására, azon agrárkötvények eladása révén, amelyeket Boroskrakkó a kisajátítás után kapott. 1938-ban írta lelkésztársaiknak: „41 magyar kálvinista lélek könyörgő szavát kiáltjuk hozzátok: Jöjjetek segítségünkre, mentsétek meg a XIII. századbeli műemlék templomunkat. Ne engedjétek bezárulni örökre hajlékunk kapuját.” Pataky Pál 1940. október 27. után Búzásbocsárdra, szülőfalujába távozott, ahol haláláig lelkészkedett. 1944-ben a parókiára orosz katonákat szállásoltak el, akik jegyzőkönyvének lapjait alaposan tönkretették. 1940-1941-ben Rus Amfilohie volt harangozó a harangozói lakást és telket a Vasgárda segítségével törvénytelenül próbálta kisajátítani. Mivel ez nem sikerült, és az egyházközség is pert indított, az államosítást az 1948-ban hatalomra kerülő kommunistákkal intézte el. 1956. július 1-jén a boroskrakkói és borosbenedeki társegyházközségeket szórvánnyá minősítették. Református szempontból 1957-re mindkét település elnéptelenedett. Ez csak előszele volt a kommunista hatóságok államosítási törekvéseinek, ezek 1949. március 26-ig kisajátították az egyház maradék földjeit, kaszálóit, szőlőit, és borpince felszerelését. A templom épületét a bukaresti Műemlékügyi Hatóság restauráltatta 1961-1967 között, Radu Heitel és Bágyuj Lajos vezetésével.