Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)

Sângătin, Kleinenyed - Păuca, Törnen, Pockendorf - Vingard, Weingartskirchen

1292-ben Alsó Apoldi Arnold szász telepes birtokolta Kisenyedet. .A magyar nevű település ekkor szász tulajdonban volt. Felesége tovább adományozta a birtokot, amelyet II. András igazolt 1292. június 21-én. Ettől a pillanattól kezdve a két település sorsa eltér egymástól. Kisenyed Fehér, később Alsó Fehér vármegye része lett, míg Apold Szeben Székben maradt.

Kisenyed vegyes lakosságú, magyar-román-szász település volt, Apoldon pedig inkább szászok laktak. 1320-ban Engudino, 1330-ban de Enysdino, 1335-ben Enyd Saxonica. 1370-ben Kysenyed, 1431-ben Kyseneg, 1510-ben Kysenyed néven jelentkezik a forrásokban. 1302-ben a gyulafehérvári Székeskáptalannak fizette a dézsmát. 1332-ben plébánosa Jakab. 1334-ben Miklós plébános 24 garast és 1 fertót fizetett ezüstben. 1330-ban a sebesi dékánsághoz tartozó plébánosa kiegyezik az erdélyi püspökkel és káptalannal. Egykori temploma román kori, sokszöggel záródó szentélyű, amely már a gótikus korban épült. Eredetileg a szentélynek nem voltak támpillérjei, és így vitatott, hogy volt-e, vagy sem boltíves mennyezete.

Kisenyed birtokosa volt a híres Bolyai család is. A települést, 1521-ben több birtok mellett, II. Lajos király adta Bolyai Zsigmondnak, valamint György, Lajos, Dávid, Márton és János nevű fiainak. Nemes családjai között ismerjük Sárkány (Ilenczfalvi) családot, aki 1661. augusztus 5-én kapta I. Lipóttól erdélyi birtokát.

A XVIII. században református anyaegyház, de csak kevés hívővel és egy imaházzal rendelkezett. 1754-ben Benedek Mihály volt a lelkésze. Helynevei: Síkátor, Csorgó,Alsó forduló, Banka, Verőfényes oldal, Karamide, Butsum, Válya Ruszoja, Sztrimtura, Obarsia. Az elnevezések inkább román-szláv etimológiára utalnak: Téglavető hely (Karamide), eredet-kiinduló pont (Obârşie –szláv obrŭšije). Valójában etnikailag vegyes, sok román jobbágy lakos által lakott településről van szó, amelynek a XVIII. században súlyos anyagi gondjai is voltak: „beneficiumok itten nintsenek, hanem az Possessorok egyszer, másszor szoktanak kortsomát engedni Ecclesia számára”. Reformátussága 1920 előtt még gyakorolta legeltetési jogát. Néhány XVIII. századi lelkészét ismerjük. 1774-1777 között a gyulafehérvári segédlelkész Filep Sámuel lett Drassó és Kisenyed lelkésze, valamint gróf Bethlen Gergely magántanára. 1777-töl, 1779-ig Benedek Mihály volt lelkésze, aki a későbbiekben Cegében szolgált.

Itt született személyiségei közül megemlítjük Farkas Sándort (Kisenyed, a XVIII. sz. vége - Dubrovnik, 1858): aki táblabíró, politikusként a reformkor egyik neves ellenzéki szónoka volt. 1848-49-ben, mint a forradalmi törvényszék bírája működött. A szabadságharc leverése után emigrációba ment, előbb Angliába, majd Amerikába, később lányához Dubrovnikba költözött. Több ismeretterjesztő cikket írt. Lantier után fordította: Anténor utazása Görögországban és Ázsiában.

A mihálcfalvi események után a Szebenből visszatérő zalatnai felkelő tribün, Dobra vezérletével, itt indult el a magyarok lefegyverzése és kipusztítása. Kisenyed volt 1848. október 14-én az erdélyi polgárháború első áldozata, itt 170 magyar lakos halt meg. Két harangját, az 1764-ben készült nagyharangját, és az 1840-ben készített kicsi harangját a háborúban elvették. 1920 után földjeiből, 5 hold 1029 négyszögölt a román földreform eredményeként kisajátítottak. Református iskoláját 1925-ben zárták be. 1928-ban lélekszáma 69 volt. Ekkor említették azt, hogy: „A templom össze-vissza repedezve, belül használhatatlan állapotban van. Lebontási szándékhoz vizsgálóbizottság hozzájárul. Új papilak eléggé rendben és jó karban van, melynek egyik szobája imatermül szolgál a hívek csekély számára való tekintettel teljesen megfelelően. Régi papilak egyik kőfala s alatta pince gerenda be van süppedve. Egy szoba kivételével teljesen használhatatlan, ablakai betöredezve.” A román állammal folytatott perében a magyar államtól vásárolt kisenyedi papi telek elismertetése és átírása tárgyában tragikus sorsa volt az egyházközségnek. 1932-ben lebontották a régi papilak területén levő szénatartót és kast, ezek anyagából az új parókia melléképületei készültek el.