Sárd
Fotógaléria
(Összesen 37 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)
A vagyonok visszaszerzése akadályba ütközött, hiszen a korábban elzálogosított javakat, vagy elvett területeket a helyiek nem akarták visszaszolgáltatni. Így Trif Toma, Drăghici Dumitru visszakövetelte a református lelkésznek korábban elzálogosított területét, azzal indokolva, hogy a lelkész Nagy Dániel meghalt és a régi szerződések emiatt már nem érvényesek. Wohlgemuth kérésére a sárdi román áldozatokat a harcokban, öldöklésben tevékenyen résztvevő görög katolikus Popa Niculita (Nicolae) lelkész írta össze, mint Axente Sever egykori tribünje. Felsorolása szerint a románok 45 halottat, 2 sebesültet és 2 rokkantat hagytak a csatamezőkön.
Az 1848-as forradalom után Sárd küzdelme, hogy desolata egyházközségből anyaegyházközség legyen, egészen kiemelkedő. Incze János lelkész követte a meggyilkolt Nagy Dánielt a sárdi lelkészségben. 1850 után összes jövedelmét, dézsma kárpótlásait temploma belsejének és iskolája felépítésére fordította. A forradalom alatt leégett templom tetőszerkezetét fel kellett újítani. A templom befedése és kijavítása csak 1867-ben történt meg olyan körülmények között, hogy a hívek nagy része a 2 km-re levő Magyarigenbe járt istentiszteletre. Néhány évre rá, 1870-ben a Magyarón tartott Egyházkerületi Közgyűlés arról tudat: „Sárdon díszes és kényelmes papilak épült, a templomban a hívek adakozásából egy díszesen faragott kőszószék és úrasztal készült.” A felemelkedésnek jele a növekvő lélekszám is, amely 1872-ben a korábbi 2 helyett már 40 személyből állt. Ekkor a gyülekezet anyaegyházközség lett, ezzel leválva az addig lelkészi beszolgálást biztosító Gyulafehérvárról. 1878-ban lelkésze ónodi Veres Sándor (1845-1904) volt 1916-ban csere folytán lelkipásztora rövid ideig Balogh Jenő lett. 1918-ban Nagy Károly püspök a sárdi egyházköszséget „nagyon elsülyedtnek” látta.
Református iskoláját 1924 okt. 4-én a Román Közoktatásügyi Minisztérium 53, 236-1924 rendeletével bezárták, ezzel a helyi felekezeti oktatás nagy veszteséget könyvelhetett el. A háborús időkben (1916-ban) nagy áldozatok árán épült református iskola épületét 1948-ban államosították. A Lukács Béla által épített vasútállomás mentén, a két világháború között Sárd a „görögkeleti express” fontos hegyaljai állomása lett. Állomásfőnökként, de jeles presbiterként is tevékenykedett itt, szabédi Rend Gyula (1868. dec. 10–1940. márc. 22), sírja a sárdi temetőben található. Ebben a periódusban gyarapodott leginkább Sárd magyar református lakossága. Egyházának megélhetését 1948-iga mezőgazdasági területek jelentették. 1948. dec. 31-én Sárd: 9,1370 ha szántóval, 7,5325 ha legelővel, 1, 5625 ha szőlővel, és 21, 5499 erdővel rendelkezett. Ezeket a földterületeket az állam 1953. február 3-án, parancsolta át a kollektív gazdaságba. A II. világháború után Magyarigen vette át a sárdi Egyházközség adminisztrálását, Szegedi László lelkipásztorkodása alatt. A sárdi református temető síremlékeit ő és Tollas Aladár gondnok térképezte fel. A temető 800 m-re található a templomtól, az egykori Horgas, azaz Görbe utca végén. A Bánya nevű hely mellett fekvő temetőben 36 sírhely van. A sírok magyarigeni kőből készültek, így könnyen sérültek és 1974-ben részben már olvashatatlanok voltak. A sírköveket gyakran döntötték le és csonkították meg. A templomkertben temették el 1816. május 16-án az egykori tiszteletes asszony Bod Júliát, Bod Péter lányát, Szabó Sámuel sárdi lelkész feleségét.
Az egyházközség jelenleg visszaszerezte államosított iskoláját, 4,5 ha szántót, 12 ha legelőt és 21 ha erdőt. Államosított iskolájában jelen pillanatban Egészségügyi Központ működik. 2002-vel kezdődően az Egészségügyi Központ udvarán, a Nürnbergi St. Martha Református Gyülekezet, és dr. Salánki Tibor nürnbergi gondnok segítségével gyógyszertárat épít. Várfalait 1989 után, Szegedi László lelkipásztorkodásának idején, Nutu György sárdi presbiter javítatta ki. Kapubástyájának födémét 2006-ban Székely János sárdi presbiter munkájával és adományának segítségével javították meg. Már 1918 óta használhatatlannak és veszélyesnek ítélt templomát belülről, 3 évi munka után, a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány (Horvát Ákos lp-mérnök, alapítványi elnök) és a Győr Szabadhegyi Gyülekezet (Lentulai Attila esperes, Balogh Vilmos presbiter) támogatásával sikerült 2009-re kijavíttatni.
[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion Kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]