Zalatna

1900.-1901. szeptember 1-ig a gyulafehérvári segédlelkész Veress Sándor, majd 1902. január 1- 1902. szeptember 1-ig Székely Miklós helyettes lelkész szolgált Zalatnán. Veress Sándor lelkészsége idején, kerülnek ki a zalatnai kegytárgyak (Sebastian Han féle kehely) a párizsi világkiállításra. 1903-ban került a gyülekezetbe Valler József (1923†). Valler József lelkészsége idején eladtak egy kisebb részt a temetőből (30 x 35 nm) Lukács Béla leszármazottainak. A század elején Zalatnának még életerős református anyaegyháza volt. Ezt igazolja az is, hogy 1903-ban megvásárolták a 38 000 korona értékű, a központban levő református templomtelek szomszédságában elhelyezkedő Moskovits Béla féle telket. A korábban bérépületként használt, templom melletti lakrészt Gréb Géza tervei alapján, 1909-ben a Bányakincstár segítségével átépítették parókiának. Az új parókia megépítésében és a 10 000 korona segély megszerzésében Csia Ignác bányafőmérnök – presbiter mutatkozott a legaktívabbnak. 1909. május 20-án került sor Kenessey Béla püspök és Nagy Károly főjegyző zalatnai látogatására, amelyen az egyházi elöljárót vegyes vallású néptenger fogadta. Az állomáson a Rákóczi-induló is megszólalt. Ez az időszak volt az, amikor a zalatnai Kőfaragó Ipari Szakiskola virágkorát élte. A további építkezést az 1914-ben kitört világháború gátolta meg. Valler József a település központjában, közelről élte át az első világháború végét és az 1918-ban bekövetkezett politikai változásokat. 1918 novemberében a következőket jegyezte fel: „Folyó 1918 év nov. 4. és 5.ike közötti éjjel – Hétfő és kedd között, állítólag felülről jött, de Ompolykövesdi és Galaci és helybeli lakosok is – kirabolták a Goldberger Ignác régálé bérlő lakását és raktárait, a Nagy Lajos kereskedő, valamint a Grünberger Ignác vegyes és Szentkirályi József ruhanemű kereskedését. Az ajtókat rettentő zajjal betörték, mindent elvittek, még a pulpitust is elrongálták. Közbe azonban idevalók rettenetesen lövöldöztek (azon este a község számára érkezett puskákból, a melyeket állítólag elraboltak a vasútnál). A rabolt holmit szekérre rakták. Másnap Kedden Golbergertől a sót szekérrel vitték az idevalók. A Szentkirályi boltjából másnap fenesi emberek a mi megmaradt törökbúza volt, szabadon vitték minden arra járó láthatta. Senki nem szólította meg őket. Mikor benn voltak, valaki betette a kaput és bezárta. Ekkor a tolvajok eszeveszetten futkostak ide s tova az udvaron. Tán a kitört ablakon szabadultak. A rablott portékát elvitték. Magyari Ferenc elemi állami tanító, mikor már futottak utánuk lőtt. Állítólag az egyiknek lábát eltalálta. Sehol sem jelent meg egy csendőr sem. Írtam 1918. XI. 13. Valler József a ki ez iszonyú éjszakát a többi itt lakó magyarral együtt rettentő aggodalmak között átéltem.” Valler József (1903. május 10. - 1923. december 8.) zalatnai lelkész kolozsvári kezelése alatt halt meg. A betegségben elhunyt lelkészt Gruzda János (1924. május 1- től -1953-ig) „a művész lelkű” festő-lelkész követte.  A lelkész az 1929. május 29-én tartott generális vizitáció tagjainak és Makkay Sándor püspöknek jelezte, hogy 1929-ben az állam megszüntette a reformátusok felekezeti iskoláját. 1937-ben temploma lehangolóan nézett ki. Gruzda Jánost, mint festőt, már kora is nagyra méltatta. A Károli Gáspár Református Irodalmi Társaság 1932 febr. 19-én taggá választotta, Tompa László pedig – Áprilyra hivatkozva – hasonló sorsúnak nevezte Gruzdát is. Tompa emlékezett meg arról, hogy Gruzda zalatnai beiktató ünnepségén ott volt Kuncz Aladár és Makkay Sándor. Lelkipásztori szolgálatának végefelé érkezve érezte azt, hogy a nagypolitikában társadalmi visszacsúszás fog bekövetkezni. 1943-ban írta Az Egyház és művészet című előadásában: „Azt mondják sokan, hogy az eljövendő Korszak hasonlítani fog a sötét középkorhoz”. Valójában ráérzés volt arra, ami következett. A lelkész-festő és felesége, pénztelenül – éhezve, és rezignáltan élte át a világháború utáni éveket, amint ez a Nagy Ferenc esperessel való levelezésből kitűnik.