Gyulafehérvár

1606-ban Székelyhídi István volt a helység prédikátora. A gyulafehérvári reformátusok 1580-ban unitáriusoktól átörökölt protestáns kollégiumát 1613. április 16-án Báthory Gábor emelte arra a gimnáziumi szintre, amelyet Bethlen Gábor iskolapolitikája Collegium Academicummá (1622) fejlesztett. Ekkor Báthory Gábor udvari lelkésze és egyben a fehérváriak papja az egykori wittenbergi peregrinus Rettegi János (†1615) volt, akinek közbenjárására a fejedelem a kelneki dézsmanegyedet a gyulafehérvári reformátusokra, és kollégiumukra hagyta, azzal a feltétellel, hogy erről mindenkor a város első-papja gondoskodjon. Báthory Gábor 1603-ban országos költségen a kisebb templomot, majd 1609-ben a leégett székesegyházat is restauráltatta. Rettegi, 1608. december 17-én nemeslevelet kapott Báthory Gábor fejedelemtől, példás és méltatott lelkészi szolgálataiért, amelyre a diploma bőven idézett római és bibliai példákat. Egyházi szolgálataiért Berve birtokát is adományba kapta. Bethlen Gábor korában az udvari elsőpapság gyakran egybeesett a gyulafehérváriak főlelkészének hivatalával, így Rettegi 1603-1615 között, még Bethlen Gábor udvari lelkésze és a település első-lelkésze is lehetett. Temetését Tasnádi Ruber Mihály püspök és magyarigeni lelkész végezte 1615-ben. 1615-ben ugyancsak a fejedelem rendeletére a gyulafehérvári egyház lelkésze Kecskeméti Búzás János (†1616), a korábbi alvinci püspök fia lett. 1616-1618 között Gyulafehérvár lelkésze Dési István (†1639) volt, aki később küküllővári esperes lett. Az anyagiakat a fejedelem biztosította. A fehérvári határ tizede mellett ruházatáról, fizetéséről (200 ft., ünnepeken 25 ft.) és lakásáról ő gondoskodott. Keserűi az 1615-ben elhunyt Rettegit helyettesítette fejedelmi udvari papságában, majd 1618-tól püspöki hivatalt is viselt. A volt wittembergi peregrinust a fejedelem 1617. aug. 2-án tette nemessé. Keserűi Dajka János (†1633) lelkész-püspök kérése alapján, a gyulafehérvári reformátusok számára ismét két lelkészi állást tartottak fenn. Így lett a puritanizmussal megvádolt Fogarasi Ferenc (1619-1676) az egykori franekeri, leideni peregrinus 1648-1649 közötti a gyulafehérvári gyülekezet másodlelkésze.

A jelenlegi Szent Mihály székesegyház elégett tornyát Bethlen újjáépítette, tornyába órát és 7 harangot helyezett el, amelyek legöregebbije 100 mázsát nyomott. A diákoknak kollégiumi temploma is volt (a volt domonkosrendi kolostor) amelyet Báthory Kristóf templomnak neveztek. Ettől távolabb, a György kapun belül volt található a kollégium másik épülete (Bethlen által építtetett, Apafi által restauráltatott). A két épület között helyezkedett el a reformátusok által használt két papilak, de a fejedelem ugyanakkor abban állandó lakhelyet biztosított a református püspöknek és a papi özvegyeknek is. Ezeket az épületeket a fejedelem 1623. szeptember 15-én Kassáról keltezett döntésével juttatta a református lelkészek birtokába. Ebben az oklevélben a gyulafehérvári székesegyházban (nagytemplomban) szolgáló lelkészek számára parókiális házakat adományozott. Ez a Tholdi György háza, és a romokban levő úgynevezett Bánffy családi ház között volt, amelyet Mikó Ferenc örökölt. Ebben a lakásban akkor Keserűi Dajka János püspök élt. A másik ingatlan a Vár utcában levő, a fejedelmi patika és Szakács Tamás fejedelmi főszakács háza szomszédságában levő várbeli épületet jelentette. Az adomány átvételében tanúként jelen voltak: Baxa Gergely diák udvari viceprovizor, valamint Balai Mihály és Petri Ferenc a gyulafehérvári Kollégium „moderátorai”. A fejedelem az említett házak birtokába helyezte Keserűit, és ígérte: az összes jövőbeli gyulafehérvári református lelkészt is. 1629 után Károlyi István lett az egyházközség elsőlelkésze.