Főoldal|Az Egyházmegye története|Közösségek|Kapcsolat|Honlap térképTérkép
  • Gyulafehérvár
  • Alsómarosváradja
  • Boroskrakkó
  • Borosbocsárd
  • Borosbenedek
  • Magyarigen
    • Relatoria Magyarigen
  • Sárd
  • Vajasd
  • Marosszentimre
  • Alvinc
  • Borberek
  • Csóra
  • Abrudbánya
  • Verespatak
  • Zalatna
  • Tövis
  • Diód
  • Kis-Enyed, Pókafalva, Vingárd (Székás völgye)
  • Alsóorbó

Magyarigen

Magyarigen háttérben a Mammut dombjávalMagyarigen barokk templombelső
Bod Péter (1712-1769)II. József katonai térképe
Magyarigen a papi temetőbőlMagyarigen- klasszicizáló  templomtorony
Magyarigen szentélyMagyarigen - Bethlen szárny, volt felekezeti iskola épülete
Magyarigeni bécsi barokk kőkorlátÖkumenikus istentisztelet Magyarigenben- Néhai Ft. Gál Alajos  főesperesMagyarigen madártávlatbólMagyarigen- gótikus bástya bejárati kapujaMagyarigeni utcaMagyarigen erdélyi lelkésszentelés 2007Magyarigen lelkésszentelés 2007Magyarigen az 1848 október 23-án elpusztult magyarok tömegsírjának koszorúzásaMagyarigen a régi piaccalMagyarigen barokk templombelsőMagyarigen: székelykapu és klasszicizáló templomMagyarigen: 1848 október 28-án  meggyilkolt 187  magyarigeni tömegsírjának obelszikjeA várfalra ráépített Bethlen szárnyKönnyező gombát pusztító teológusok a magyarigeni templomtoronybanA magyarigeni templomjavítás 2000 elejénA parókia épülete Magyarigenben egykor.....A templom északi fala 2000 előtt....Magyarlapádiak- MagyarigenbenTóbiás a parókia gólyája a templomgömb helyénA Balogh család restaurált sírköve a templomudvaronBod Péter és családjának sírköve a templomudvaronHasszmann Pál és családjának kopjafája (1974) Bod Péter súrja mellettKiss Zoltán kőfaragó-restaurátor magyarigeni munka közbenBod Péter és vejének tumbájaMagyarigen temploma a nemesi temetőbőlA nemesi temetőből látható magányos faVirágxzás a sír fölött MagyarigenbenA maroisvásárhelyi Kontz család magyarigeni családi sírboltjaMagyarigen a nemesi temetőbőlA papi temető egyik sírköveCsendélet a papi temetőbenA múltnak dölveMagyarigeni temető kőbe fagyvaDalmáciai márványból készült magyarigeni szószékA szentély kupolaboltozata MagyarigenbenA magyarigeni barokk szentélyBarokk ballusztrádA kő zenéje a magyarigeni templombanSzószékkorona MagyarigenbenHan János orgonája a magyarigeni templombanBécsi barokk kőkorlát: magyarigeni kőfaragó mesterek jelentős testamentumaSzószékkorona részletBarokk templompadA templom a gótikus bejárat felől nézveMagyarigen templombelsőFény a magyarigeni oldalhajóbanA templom építésének említése a torony alatt: 1781 Szent György napjaGudor Noémi a gyülekezet fiatal orgonistájaA műemlékorgona a főhajóvalIgeni templomárnyékKapu és fény IgenbenAz egykori főtér hangulataMagyarigeni főutcaAz egykori magyarigeni fogadóA régi  igeni bástya emlékeMagyarigeni főutcaAz igeni álozatok emlékműveRécsey István magyarigeni honvédszázados sírköveA magyarigeni katolikus templomA restaurált 1848-as áldozatok emlékére állított emlékműA Bethlen szárnyCsuka Domokos presbiter és egykori igeni polgármesterBalogh Dezső magyarigeni gondnokBalogh József és magyarigeni családjaA magyarigeni parókia papi bejárataBartók Dénes magyarigeni lelkészNagy Károly magyarigeni lelkészBackamadarasi Kis Gergely  alispán és udvarhelyi mecénás sírköveA magyarigeni Müller toronyóraBod Péter gipsz  mellszobra1912- Bod Péter sírjának lehozatala a Papi temetőbőlBod Péter restaurált sírjaGróf Teleki József koronaőr, Bod Péter egykor tanítványaHegyalja kőbevésett szimbóluma: a szőlőfürtMagyarigen egyik rekonstrukciós tervánek rajzaiSzent Miklós szobor a magyarigeni vakablakbanGótikus bejárati bástyakapuA Géresi Balogh család restaurált sírköveXVI. századi ablak a parókia homlokzatánMagyarigen temploma madártávlatbólTemplomrajzMagyarigen a Magulici hegyérőlSzegedi László lelkész 1974-benSzegedi László magyarigeni lelkész időskori képeA magyarigeni parókia hátsó képe maMüller toronyóra szerkezeteA boldog Gudor lányok a templomajtó előttMagyarigen madártávlatbólMagyarigen madártávlatbólMagyarigen légifotóMagyarigen légifotóMagyarigen légifotóMagyarigen légifotóMagyarigen légifotóMagyarigen légifotóMagyarigen légifotó

Fotógaléria

(Összesen 105 kép. Kattintson bármelyik képre a galéria megtekintéséhez)

1945-tel kezdődően Magyarigen lelkésze a dél erdélyi Teológián végzett fiatal lelkész, Szegedy László (1923. március 6-án született) lett.  A berendezkedett kommunista hatóságok felszólították az egyházat, hogy azokat a területeket, amelyeket nem tud megművelni, adja le az államnak, ellenkező esetben azzal fenyegették meg, hogy a vezetőséget és lelkészét a „szabotázs törvény” hatálya alá helyezik. Az adó értéke 1948. július 16-án, Sárdon 55 497 lej, Magyarigenben 81 990 lej volt, amelyeket a kommunista Pénzügyminisztérium 250 361 számú, 1948 április 5-én kelt értesítőlevelével be is kértek a lelkésztől, azzal értesítve, hogy: „A be nem fizetés esetén a gazdasági szabotázs törvényének büntetése alá esnek.” Az Egyházkerület már 1946-ban megpróbált bukaresti közbenjárásával enyhíteni az adóterheken, de sikertelenül. A kis létszámú gyülekezet eltartását valójában a mezőgazdasági területek biztosították. 1948. dec. 31-én Magyarigen 0,7025 hektár szántóval, 12,2189 hektár legelővel, 2,8130 hektár szőlővel, és 4,6375 hektár erdővel rendelkezett. 1948 és 1953 között folyamatosan nőttek az adóterhek, a közösség lassan fizetésképtelen lett. A kirótt adókat a temető egy részének, majd szőlőterületek, belső telek és szántóterületek eladásával próbálták megoldani, de eredménytelenül. Ezeket az állam 1953. február 3-án, és 1959. március 3-án vette át a kollektív gazdaságba, a híres „decret lege” államosító törvény alapján. Az, hogy az átadás nem jószántából történt, hanem a gazdasági ellehetetlenítés következménye volt, az 1953. február 1-jén megszövegezett egyházközségi leirat tartalmazza: „A két egyházközség vezetősége úgy határozott, hogy minekután a lelkész aa. nem vállalhatja tovább az anyagi terheket, mert így kockáztatná anyagi megélhetését, valamint az egyházközségek nem tudnak eleget tenni az állam által előirányzott adó és kvóta követelményeknek, ingatlan vagyonát teljes egészében a cinterem és papikert kivételével felajánlja az államnak.” Ezt támasztotta alá a Néptanács 1962. május 5-én kiállított átvételi igazolása is.
A fiatal segédlelkész már szolgálata kezdetén találkozhatott a szórványban tipikusnak nevezhető széthúzással. Az Egyházzal szembeni indulatokat az váltotta ki, hogy a kitört ablakokon istentisztelet alatt galambok repültek be, majd véletlenül egy kutya tévedt be – de mindez valójában a sértett fél, közösségen belüli társadalmi státusának vélt – el nem ismerése váltotta ki. A baj eredete az volt, hogy az új lelkésszel szükségessé vált a korábban bérbe adott parókia kiürítése, ez a kiköltözőben indulatokat szított. A kivizsgáló bizottság alaptalannak találta a vádakat, jelezve a lelkipásztori szórványszolgálat két feladatát: a társadalmi széthúzás elkerülésének feladatát és nem utolsósorban a műemléktemplom restaurálási gondjait. A lelkészi tevékenység fontos része a helyi magyar, szerencsésebb esetben református oktatás megszervezése volt. Így került sor a magyarigeni iskola „benépesítésének” tervére szászvárosi árva és rápolti szegény családok gyermekeivel. Később Szegedi László nagy erőfeszítést tett a magyarigeni templom megmentésére és az azt körülvevő épületek tatarozására. Irányítása alatt 1974-ben a templomot teljesen felújította a kicsiny gyülekezet számára, de a sok odalátogató turista részére is. Sajnos a gyülekezetnek több mint 90 százalékát ki kellett kísérnie a temetőbe. A korábban 800 lélek körüli gyülekezet a lélekszám rohamos csökkenésének jeleit mutatta 1848 után. 1883-ban már 189 református, 1888-ban 170, 1895-ben 166, 1947-ben 72, 2002-ben pedig 7 református élt a faluban. 2011-ben 14 egyháztagot számlál a kis gyülekezet.
Az 1980-as évek után Szegedi László a Gyulafehérvár - Vajdahunyadi Egyházmegye főjegyzője lett. 1989 őszén Bréda Ferenc esperes halála után, a lelkészközösség Szegedi Lászlót jelölte esperesének. A jelölést a Kultusz Departamentum elutasította, arra hivatkozva, hogy Szegedi Lászlónak a Német Szövetségi Köztársaságban élő lánya van. Ellenben a református püspökséget (dr. Nagy Gyulát) határozottan utasította arra, hogy Szegedi megválasztását ejtse, és Bárdi Imre volt váradkerületi – akkor gyulafehérvári lelkészt nevezze ki esperesnek. A más megválasztásának indoklását az egyházmegyei inspektor, valójában a Szekuritáté egyházi problémákkal megbízott ügynöke fogalmazta meg. Az indok az volt, hogy Gyulafehérvár megyeközpont és az esperesség az ottani lelkészt illeti meg. Valójában Bárdi Imre és az állam bizalmi viszonyának kívánatos kiterjesztését jelentette volna ez az egyházmegye többi lelkészére is. Ez viszont az egyházmegye teljes állam általi ellenőrzését jelentette volna. Ma már tudjuk, hogy Szegedi László esperességének állami elvetése azért fogalmazódott meg, mert a közben állam akarata ellenére, esperessé lett esperesjelöltet, a Titkosszolgálat már 1945 óta árgus szemekkel figyelte – Reformatul – ügyiratcsomó neve alatt. Szegedi László megválasztása tehát a lelkészek állammal szembeni passzív rezisztenciáját erősítette volna. Az ügyet 1989 tele oldotta meg, amely Szegedi esperessége elől minden akadályt elvetett.
1995-től új lelkész szolgál Magyarigenben, Gudor Kund Botond személyében. Az 1997-ben tartott Bod Péter konferenciának és az elszármazottak találkozójának memento értéke volt. Ifj. Szegedi László, mint Magyarigen szülötte állapította meg, hogy édesapja szolgálata elengedhetetlen volt, ahhoz, hogy az a konferencia megtörténhessen: „Amíg ez a templom áll, addig reménységünk van, hogy mindent újra lehet kezdeni. Édesapámat sokszor megkérdeztük, hogy értelme van-e egy lelkésznek szolgálni a szószékről, és hirdetni az Igét három-négy embernek, kettőnek, vagy üres templomnak. Azt mondotta, ő mindig hisz abban, hogy az Úristen a történelem folyamán számtalan csodát tett, és én is azt hiszem, ilyen naivsággal hiszek abban, hogy Isten majd betelepíti, és Isten megtölti tartalommal és értelemmel a mi templomainkat, a mi elüresedő, elnéptelenedő falvainkat, és ha ez a reménység megvan bennünk, akkormeg fog maradni Erdélyben a mi nemzetünk.” 
Jelenleg a visszaszolgáltatás során az egyházközség legelőjét, erdejét visszakapta, ám szőlőjéből 0,29 hektárt, szántójából csak 4,28 ha-t. Jelenleg is református anyaegyház, amelyhez Boroskrakkó, Sárd és Zalatna tartozik. Magyarigen élő üzenete: hogy Hegyalja eddigi öröksége a magyarság és a reformátusság szempontjábó1 terhes és majdnem megoldhatatlan.

[A hiányzó részletet teljes terjedelmében olvashatja: Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Tortoma Kiadó - Barót, Kriterion Kiadó -Kolozsvár, 2011 műben]


12345678910


 

Készült a Szülőföld Alap támogatásával Honlap kivitelezése Szabo Zsolt