Magyarigen

A templom-erőd szászos kapuján belépve a torony előtt a kántorlak, tanítói lak és iskola volt látható.  Bod Péter kora az építkezés periódusa is volt. 1750-ben az iskola „gratia habitationis” átvitetett a régi téglaépületből, az új kőházba. 1753-1754 folyamán Bod Péter folyamatosan építkezett: hízó disznóólat emelnek, majd „az Utza és a víz felől való ház, mellette kű kamarájával együtt, úgyszintén az alatta levő Pintzék is bolthajtás alá vétettenek. A házra és mellette levő kamarára díszes ajtók és ablakok, illendő készülettel tsináltattak. Négy ablakra négy vas rostélyok”. A parókia átépítéséről és az egyház épületeiről a Relatoria részletesen vallott: „Tudjuk bizonyosan ez ide való Reformata Ecclésiának kőből rakott templom czintereminek dél felől való oldalához vagyon ragasztva régi épület, Parochiális kő Ház, hozzá tartozó udvarával és udvara szélén levő kertecskéjével. Az említett czinteremnek Nap Keletre néző részin vagyon épülve régi szászos formára egy torony. Ezen torony alatt vagyon a fen írt czinterembe bejárati kapu. Ezen kapun bélépve, jobb kézre a toronyhoz véggel ragasztvavagyon épülve Református oskola Mester lakása és gyermekek tanításokra megkülömböztetett tisztességes két kő házakból álló oskola ház, különös udvarával és kertecskéjével […]. A közönséges Piaczon vagyon az Ekklésiának alkalmas távolságra, egy boltos pinczéje, mellyben az Ekklésia borai Conserváltatnak […] Nap Nyugot felöl pedig a végénél Danczkay József úr Korcsoma Háza vicinállya” Új iskolája is volt: „A czinteremnek nap nyugotra néző felső részinél oldalaslag, által ellenben vagyon köfundamentomra égetetlen téglábol épittetett régi oskola ház pitvarastol, mellybol commodioris gratia habitationis a Schola vitetett bé a czinteremben in Anno 1750. Azon régi oskola fundus pedig hoszszuko, kerekdéd forma.”

Mindezeket az építkezéseket és a lelkészi jövedelmet csak a gyülekezet jövedelmeiből lehetett biztosítani. A jövedelmek korábbi fejedelmi adományokból álltak össze (Báthory Kristóf, Rákóczi Zsigmond, Bethlen Gábor, I. Apafi Mihály idejéből), amelyeket később a Teleki család celnai borjövedelemmel egészített ki. Ezek a jövedelmek sérültek 1715-1716-ban, amikor a gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség, Mártonffy György (1663-1721) püspöksége idején, a féldézsmát kincstári jövedelemnek tekintette és elvette. A Mártonffy György katolikus püspök által 1716-ban megfelezett dézsmát, a kocsmajog katolikus vindikálása követte. A kocsmajog disputálása alapján Bajthay Antal (1717-1773) katolikus püspök 1766-ben próbálta a magyarigeni reformátusok boreladását akadályozni.

Magyarigennek szombati piacvámjoga, vásárjoga és korcsomáltatási joga megmaradt: Ezzel egyidőben malomjogát zálogképp átadta a város hadnagyának és kurátorának, Danczkai Józsefnek. Az Egyház pénzeit kamatra kölcsönadta, bérbe adott területeiért pénzt követelt (taxás helyek) és szőlőművelő zselléreket alkalmazott. Erre nagy szükség volt, hiszen az Egyháznak 9 szőlőse volt a Gondosban és az Egyház-Pap dombján. Az egyház 2 hektár szántóval rendelkezett, az Egyház Táblájában, a Bilag-domb alatti sásos rét is az ő tulajdona volt.Az egyház készpénz-vagyona 1754-ben 768 magyar forint és 20 pénz volt. Adósairól még Pelsőczi János idejéből volt egy nyilvántartása, Katalógusa, amelyet mindig bemutatott a birtokfelmérőknek.

Bod Péter életét nem zavarták különösebb politikai események. Személyét leginkább az 1753 utáni, Bajthay Antal által ellenőrzött erdélyi cenzúra érintette. Így került a hatóságok figyelmének középpontjába A Biblia históriája, 1754-ben, majd – sokkal súlyosabb vádak közepette –, a Magyar Athenas és a Szmirnai Szent Polikárpusz, 1768-ban. Életében a cenzúra nem tudta elítélni, bár halála után 1772-ben is indult a Szent Hylárius műve ellen kivizsgálás. Tudományos munkájának végzése közben nem feledkezett meg gyülekezeti szolgálatairól sem. Temetési, és vendégszolgálata mintegy 221 alkalmat jelentett a rendszeres vasárnapi szolgálatok mellett. Magyarigenben 262 személyt keresztelt és 65 párt esketett. 24 parciális zsinaton vett részt. Gyülekezeti szolgálatának demográfiai vonzata pozitív volt. Tevékenysége idején, 1769-ig, magyarigeni gyülekezete 41 személlyel nőtt. Tevékenységét iskolamesterek, tanítók egészítették ki: Baricz Ferenc, majd 1759-től Beregszászi István. Lelkész kollegáit öregnek tartotta: Borosbocsárdon Bacz István, Sárdon Herepei Nagy István, Borosbenedeken apósa, Bányai István szolgált. Presbitériumát 1745-ben alapította a gyülekezet: „az ekklesia bizonyos számú személyekből Consistóriumot állítanak fel, akik esküt tettek.”. Gondnokai Inczédi József és Danczkay József voltak.