Magyarigen

A cenzúra által idézett tudós lelkészt 1768. február 5-én már súlyos betegen találta az esperesi (traktuális) vizitáció. Halála 1769. március 2-án következett be. Az utókor halálát egy szőlővágás közben ejtett seb befertőzésének tulajdonítja. Kénosi Tőzsér János azonban újabb adatokat szolgál Bod Péter Erdélyben közmondásossá vált haláláról:„A legutóbbi időben 1768 november 24-én […] az uralkodó egy királyi leiratban[…] elrendelte, hogy ezeket a könyveket kutassák fel, a megtalált példányokat kobozzák el, használatukat tiltsák be, szerzőiket, támogatóikat és kinyomtatóikat kerítsék elő, és így találtak rá szerzőként a tekintetes Bod Péter magyarigeni református lelkészre, az ugyanazon nevű kolozsvári egyházkerület főjegyzőjére és Páldi nevű nyomdászára, akiket az 1753-as leirat megszegése miatt már a királyi neheztelés mellett 200 arany büntetéssel sújtottak. Őket tehát előállítván a magasságos erdélyi Gubernium megbízottai felolvasták előttük a királyi leiratot. Amikor tudatosították magukban, hogy a legfelsőbb felség parancsa szándékos megszegőinek számítanak, a félelemből keletkezett vérnyomás emelkedés következtében mindkettőjüknél, agyvérzés lépett fel, s mindketten elhunytak: a nyomdász még mindjárt a történések másnapján Kolozsvárott, a könyv szerzője pedig néhány nappal a királyi leirat vétele után […]. Bizonyos azonban, hogy 1769 március 2-án Simplicius pápa napján holt meg Magyarigenben. Mindkettőjük haláláról szélvészgyorsan terjedt el a következő mondás: Megütötte a bécsi gutta Bod Pétert is, Páldit is”. A magas vérnyomás, agyvérzés, fertőzés vagy szívroham következtében elhunyt lelkészt, Magyarigen leghíresebb személyiségét, a magyarigeni Papi temetőben helyezték sírba, 1769. márc. 12-én, a temetés liturgusa a nagyenyedi lelkész volt. Az 1912-ben, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium által szervezett ünnepségek keretében áthozott sírkövet és hamvakat a templom főtéri oldalán helyezték el újra. 

Középkori temploma helyén 1781-1783 között építik fel a művészettörténetileg rendkívül értékes, kívül klasszicizmusba áthajló protestáns barokk templomot. A középkori templomból, illetve annak XV. századi erődítéséből a gótikus kapubástya és a védőfalak egy része maradt meg. Az eredeti templom valószínűleg gótikusan átépített román stílusú bazilika volt, amely a boroskrakkói templomhoz hasonlíthatott.A magyarigeni templom megkapó szépségéről dr. Entz Géza 1971. augusztus 31-én így vallott: „Erdély talán legszebb barokk református templomát 26 év után ismét nagy élvezettel néztem meg. ”

A korábbi templom építési korszakai a XIII. század első évtizedeitől, a XV. századi befejezésig tartottak, amint azt az épületekben megmaradt, másodlagos pozíciójú faragott kövek jelzik. Még a régi templomot látta el a magyarigeni közösség egy, több bástyás erődítménnyel, amelynek jelenleg gótikus kapubástyája áll, néhány falmaradvánnyal együtt. A vártemplom erődítményeinek ovális, kerek várterületének közepén volt a korábbi és van a jelenlegi templom is, amelynek még létező kapubástyáját a hívek, egy másutt lévő kapuját, illetve a parókiális telket és épületet a lelkész használta. A parókia műemléképület (1485-ben épült), Bod Péter egyház- és irodalomtörténészünk építtette át 1752 őszén, barokk csehsüveg és dongaboltozatokkal látva el szobáit, a kor ízlésének megfelelően. A hátsó lelkészi bejárat elé barokk kaput emeltetett. A magyarigeni barokk református templomot is, amely Bod Péter halála után (1769) épült, a közhiedelem Bod Péter templomának tartja. Amennyiben párhuzamot lehetne vonni a művészet és a személyiség-jellemzés között, akkor jogos a megemlékezés évtizedeket összemosó „tévedése”. A templombelső késő barokk kiképzése, és a klasszicizmusba áthajló templomkülső illik. Építtetője Deák János esperes, aki Bod Péter hivatali utóda és veje is volt egyben. Építésének megkezdését a templom harangtornyának nyugati részén elhelyezett, kőbe vésett felirat örökítette meg: „Ezen Isten háza Fundamentomból építeteni kezdet 1781 Sz: György napján.”  Az új templom stílusában-kivitelezésében a protestáns barokk legszebb megvalósításai közé tartozik. A templom tengelye kelet-nyugat irányú. Két oldalhajóval és főhajóval ellátott késő barokk templom, oldalhajói fölött, tágas erkély egészíti ki az amúgy is tágas belső templomteret. Az erkély bécsi barokk kőkorlátai (az erkély mellvédje), és a felmenőlépcsők mellvédjei hangulatos, finoman megmunkált kőfaragványok, amelyek hullámzása az oldalhajó domború részeivel összhangban barokkos dallamosságot és dinamikus templomtért alakít ki. Ehhez járult hozzá a hajót, illetve a szentélyt díszítő oszlopok, és oszlopfejezetek míves vakolatdíszítése, amely a barokk párkánydíszekkel együtt a templomnak eleganciát és nemességet kölcsönöz. A hexagonális záródású, tágas szentély az a templomrész – ahol a falak és a falba épített oszlopok – a fény és a gazdag térplasztika váltakozásával ragadnak meg. A templom nyugati karzatán található a Han János által épített erdélyi műemlékorgonák egyike legszebbike. A templomi berendezések közé tartozik Bod Péter mellszobra és emlékszobájának kiállítási elemei.  Bod Péter veje, Deák János volt az, aki a kiemelkedő magyarigeni tudóst követte lelkipásztori, és később esperesi minőségben is. Főjegyzőnek 1783. június 15-én a borbereki parciális zsinaton választották meg. Deák János, aki 1786-ban lett az Egyházmegye esperese, 1797. november 17-én halt meg. Deák János feleségét, Bod Katát, Árva Bethlen Kata grófnő nevelte. A sokat emlegetett „pap kisasszonyt”, 1819. január 11-én temették el Magyarigenben. A temetést Deák János utóda, Pécsi János magyarigeni lelkész végezte, ő Ferenczi János városi hadnaggyal (polgármesterrel) együtt vezette Magyarigen közösségének életét.